MB-2 Rover Sterling

Most egy régi kedvencemet mutatom meg nektek, ami már szerepelt az előző poszt képein, ez a Rover Sterling.

Az eredeti autó története az 1980-as évek elején kezdődött, amikor a Rover és a Honda közös munkával fejlesztésbe kezdett. Az eredmény a Rover 800-as sorozata és a Honda Legend lett. A két modellben közös volt a padlólemez, a felfüggesztés, a váltó és a V6-os motor. A 800-as széria 1986-ban jelent meg. A típusjelölések beszédesek voltak, az első számjegy a sorozatot jelenti, a következő kettő a hengerűrtartalomra utal. A 820-as 2,0 literes, 8 szelepes, karburátoros benzinmotorral volt szerelve. Ezt a motort átdolgozták 16 szelepesre, készült belőle központi és hengerenkénti befecskendezéssel egyaránt - 820 e illetve 820 i. A legnagyobb erőforrás a fent említett 2,5 literes, 24 szelepes, V6-os volt, ami Japánban, a Hondánál készült - 825 i. 1988-ban ezt 2,7 literesre növelték - 827 i -, aztán 1990-ben a VM Motoritól érkező 2498 köbcentis dízellel tovább bővült a paletta - 825 D.
A Rover a 800-as sorozattal meg akarta vetni lábát az USA-ban. Oda csak a V6-os motorral szerelt modelleket vitték és Sterling 825 i/827 i néven árusították. A kezdeti években sok probléma volt az összeszereléssel és az alkatrészekkel, meghibásodtak elektromos berendezések, gond volt a fényezéssel és korrózióállósággal. A J.D. Power akkoriban végzett egy elégedettségi vizsgálatot, amiben a Sterlingnek a sereghajtók között jutott hely, szemben a "testvére", az Acura Legend az élmezőnyben végzett. (A luxus és "izmosabb" Hondákat az USA-ban, Kanadában és Hong Kongban Acura néven árulták/árulják.) A problémák és a rossz hírnévnek köszönhetően nem volt igény a Sterlingre, 1991-ben megszűnt a tengerentúli árusításuk.

Európa türelmesebb lehetett, nem engedte magát rögtön lebeszélni a 800-as sorozatról egy kis rozsda és meghibásodás miatt. A modell 1991-ben és 1996-ban átesett egy-egy rácfelvarráson, és egészen 1999-ig gyártották, addig 317 ezer készült belőle. Közben a négy- és ötajtós verzión felül megjelent a 827 Coupé-ja, és a motorválaszték is bővült egy 2,0 literes turbós erőforrással.
A Sterling név nem volt ismeretlen az öreg kontinensen sem, a Rover ezzel illette a legjobban felszerelt modelljeit. Arról nem találtam információt, hogy ez csak a legnagyobb motorral volt elérhető, vagy esetleg a 820-asból is lett volna Sterling.

Az eredeti Rover Sterling

A Matchbox Rover már "anatómiailag" nagyon tetszik. Hogy mi a szép benne? Az autó alja is fémből készült, ami az autó oldalán végigfutó fekete díszlécig felér. A hátsó lámpák piros műanyagból vannak, ami számomra szebb, mint ha festve lenne. A beltér az 1:60 méretarányhoz képest részletes: háromküllős kormány a jobb oldalon, jó oldaltartásúnak tűnő ülések és könyöktámaszok. Az első szélvédőre jelképes belső visszapillantó-tükör került, hátul pedig látszanak a szélvédőfűtést szolgáló "fémhuzalok". Az ablakok anyagából még a tetőablakon kívül az ajtók egyes részei készültek, ami kicsit zavaró, mert úgy tűnik, mintha nem lenne az autónak B oszlopa. A mai Matchboxoknál olyan ritka rugózó kerekek akkoriban még általánosnak mondhatók voltak, így ez is rendelkezik az említett extrával.
Az akkoriban esetünkben 1988-at jelent, ekkor debütál MB-2-ként a Rover Sterling, amit az alvázon már csak Sterlingnek hívnak, talán az amerikai eladhatóság miatt. A premiermodell bordó-szürke színeket kapott, ami igencsak valóságosnak mondható, ilyen autóval találkozhatunk korabeli Rover prospektusokban és a fenti képeken is. Ez viszonylag hosszú életű volt, 1991-ben váltotta le egy szürke-kék verzió, ami ebben a formában csak egy évet élt meg, 1992-től az ajtók aljára Rover Sterling feliratot festettek. Közben több kisebb sorozatban - My First Matchbox, Graffic Traffic, Laser Wheels - is megjelent, de számomra a '91-es tetszik a legjobban, mert az megvolt gyerekkoromban, sőt ma is megvan, csak kissé kopott állapotban. Most mégsem azt láthatjátok, hanem egy 1992-es Rover Sterlinget, ami az előző pár poszt tárgyával hasonlóan, az unokatestvéreim Matchboxai közül van.

MB-2 Rover Sterling 1992-ből. Ez volt az utolsó megjelenése az 1-75 sorozatban.

A láthatatlan B oszlop zavaró, de a hátsó szélvédőért dicséret jár

A piros műanyag lámpa bármelyik színváltozaton jól néz ki

Linkek:
Bamca: Rover Sterling variációk
Wikipedia: Rover 800-as sorozatról németül és angolul
Old Parked Cars: Sterling 825 és 827, mint régi parkoló autók

MB-34 Ford RS200

Unokatestvéremék ideiglenesen hozzám került gyűjteményéből próbálom az érdekesebb autókat összeválogatni ide. Elsőként egy Fiat Abarthot mutattam meg nektek a rally világából, aztán két bolgár Citroen SM-et. Most ismét visszatérünk a versenyzéshez, a szakág ugyanaz, csak pár évvel később. Az ismételt időutazás apropója a Ford RS200.

1982-ben létrehozta a FISA - az FIA elődje - a B-csoportot. A célja ezzel az volt, hogy több autógyárat vonjon be a versenyzésbe. Ezt hivatottak elősegíteni a szabályok is, amik igen szabad kezet adtak a gyártóknak és mérnököknek. Az autókat négy kategóriába sorolták a csoporton belül, az RS200-zal egy kategóriába tartozó autókba maximum 3000 köbcentis szívó vagy 2143 köbcentis turbós motor kerülhetett, a kocsik tömege nem lehettek kevesebb 960 kg-nál. Ahhoz, hogy egy modellt a B-csoportban indítani tudjon a gyár, szükség volt még évi 200 autó sorozatgyártására. A FISA elérte célját, sok gyártó kapott kedvet B-csoportos versenyautó építéséhez, például az Audi, a Peugeot, a Lancia, a Citroen, a Skoda, a Ferrari és még sorolhatnám. 1985-ig is szép számmal indultak ebben a csoportban, de 1986 volt a csúcs, az RS200 szintén ekkor kezdte rally-szereplését.
1983-ban a Ford leállította az Escort alapokra épülő RS1700T fejlesztését, ezzel egy időben elindítva az RS200 építését. A B-csoport szabályainak megfelelve egy turbós, 1,8 literes, 4 hengeres, 16 szelepes motort kapott az utastér mögé. Az erőforrást, amit egyébként a Cosworth készített, utcai verzióban 236 LE leadására volt képes, a verseny változatban 350-450 paci lakozott. Az RS200-ból készült 2137 köbcentis motorral is, de ezek szinte kizárólag csak a rallycross-ban versenyeztek 650 LE körüli teljesítménnyel. Az autóban három sperrdiffi kapott helyet, egy a váltó közelében, a másik kettő pedig az első és hátsó felfüggesztésnél. A rallyra szánt autókban a középső differenciálművet egy kar segítségével zárni tudta a pilóta.

Ford RS200 bevetés közben

A karosszéria megtervezésében az olaszországi Ghia és a Ford-Motorsport-Designteam dolgozott össze. Az autó formája összetéveszthetetlen, nem készült azelőtt és azóta sem hasonló. A kocsi vázát csövek alkotják, a karosszériaelemek üvegszálas műanyagból vannak, a tetőhöz üvegszál, szénszál és aramidszál keverékét használták. A további súlycsökkentés érdekében az oldalsó és hátsó szélvédő plexiből készült. A 6 darab prototípus és a maradék 194 darab RS200 a Reliant gyárban készült. Ez az üzem saját autóik gyártásán felül más márkáknak is készített kompozit elemeket. A Ford itt gyártatta a cabrioit széria alvázra műanyag karosszériával.
Az utcára szánt autókat kék és fehér színben lehetett kapni. A spártai belsővel rendelkező rally-verzióval szemben ezek bőr kormányt, szőnyegeket és ajtókárpitot kaptak.
A B-csoport, és ezzel az RS200 rallytörténetének a sorozatos, emberéleteket is követelő balesetek vetettek véget. Két ilyen szomorú esemény a Fordokhoz kötődik, '86-ban a Portugál Rallyn a helyi versenyző, Joaquim Santos letért autójával a pályáról és a nézők közé csapódott. A németországi Hessen Rallyn pedig a csapat egyik navigátora vesztette életét egy súlyos balesetben. A tragédiák miatt az 1986-os szezon végén az FIA betiltotta a B-csoportos autók rallyversenyzését. A figyelem ezt követően az A-csoportra fókuszálódott. Ebben a csoportban a homologizációhoz 5000 szériaautót kellett legyártani, így a gyártók megint ismert modellekből építettek versenyautókat. A Ford RS200 nem lett a legsikeresebb versenyautó, de a motorsport szegényebb lenne nélküle.
A Matchbox 1987-ben, a B-csoport bezárását követően egy évvel jelentette meg az RS200 játék változatát. Elsőként egy fehér-kék versenyfestésben készült, ez hasonlít az igazi autó mintájára. A későbbi modelleken szinte ugyanezt a tamponnyomatot látjuk, a színek változnak és a rajtszám. Létezett két verzió, amire nem került semmi "cicoma", egyszerű kék illetve fehér színűek, pont, mint a korábban megvásárolható utcai autók színe.
Az autó formáját nagyon eltalálta a Matchbox, igazán szép és részletes munka. Az elsőként megjelent verzió tetszik nekem a legjobban, nem csak azért, mert hasonló festéssel valóban versenyeztek, hanem azért is, mert ez tartalmaz egy aprócska pluszt, amit a többin nem láttam. Ez a többlet a kidomborodó Ford embléma az autó elején. A részletesség persze nem csak ennyiből áll. Az ajtókon kilincsek és tükrök is vannak, az utastér mögött kialakították a felső és két oldalsó légbeömlőt, az első lökhárítón, a rendszámtábla helyén RS200 feliratot találunk, amit jobbról-balról egy-egy fényszóró fog közre. Hátul a spoiler majdnem hű mása az eredetinek, kivétel mindössze a középső nyílás, amit gondolom nehézkes lett volna megoldani a Matchboxon. A hátsó lámpák kissé elnagyoltak, hatásukat a kocsi "sarkában" futó éles törés némileg tovább rontja. A lámpák között, egy téglalap alakú nyílásba van beakasztva a fém alváz, így a rögzítéséhez elég volt egyetlen szegecs a kocsi elejénél.
A beltér a méretarányhoz képest eléggé részletes, sportüléseket, háromküllős kormányt és váltót mintáztak meg a szürke műanyagból. A hátsó szélvédő jobb oldalára öt szellőzőnyílás került, az üvegen keresztül látható a motor, a kipufogócsonkok és két tartály.
Az autó összességében nagyon dögös, amihez a kiválóan rugózó "Convoy-kerekek" nagyban hozzájárulnak. A Ford RS200 egyértelműen a megszerzendő autók listáján van. (Még!)

MB-34 Ford RS200 (1987-88)

A hátsó lámpák kicsit elnagyoltak, és a kocsi "sarkán" futó törés sem javít a látványon.

Így néz ki a négyhengeres 1,8-as turbómotor műanyagból.

MB-74 Fiat Abarth

Már volt lehetőségetek a Matchbox Fiat Abarth 131-esét megcsodálni Rájennél és BogZoonál. Most ide is felkerül belőle egy példány az Alitalia-s verzióból. Az ok mindössze annyi, hogy volt szerencsém egyet élőben látni a 43. Allianz Mecsek Rallye-n, az FIA Historic Rally futamán. A legjobb az egészben, hogy hasonló festéssel húzott el ott is előttünk.

Leitold Károly és Gábor János - 16. helyen végeztek

A motorháztetőn az Alitalia "A" betűje feletti elfolyt "plecsniről" nekem a Monte Carlo Rally matricája jutott eszembe. Keresgéltem és az alábbi képet találtam:

Alen és Kivimäki az 1979-es Monte Carlo Rallyról

Sajnos az autó nem az enyém, két unokatestvérem küldött egy doboznyi autót, és ebben volt a Fiat is. Nyugi, nem kaptam egy karton Matchboxot, csak egy rövid időre kerültek hozzám, hogy csodálhassam őket. És csodálkozok is rajtuk, mert viszonylag szép állapotban maradtak meg, és nem egy érdekes darab van köztük. Ha időm engedi, mutatok belőle még párat.

Ezt a képet Porschenak ajánlom! :-)

Alfa Romeo 155

1997-ben jelent meg a Matchbox kínálatában az Alfa Romeo 155 egyik versenyverziója. 1992-ben mutatkozott be a 155 GTA kétliteres turbómotorral, ami 400 LE-t teljesített. Ezt követte a 2,5-ös erőforrással szerelt 155 V6 TI 490 LE-vel. Utóbbival Nicola Larini 1993-ban megnyerte a DTM-et, a Német Túraautó Bajnokságot úgy, hogy a 22 futamból 11-en ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A 155 V6 TI csúcstartó a DTM-ben, a legtöbb futamgyőzelmet begyűjtő autók listáját vezeti 38 elsőségével, ebből 17 alkalommal Larini hozta be az első helyre az Alfát. A bajnoki címet az Alfa Romeo gyári csapatával, az Alfa Corse-val szerezte meg Larini. A Német Túraautó Bajnokságot többé nem tudták megnyerni, 1994-ben a címvédő harmadik lett, 1996-ban pedig csapattársa, Alessandro Nannininek jutott ugyanez a pozíció a bajnokság végén, amit ekkor éppen Nemzetközi Túraautó Bajnokságnak hívtak (ITC). 1995-ben a Martini lett a csapat fő támogatója, így a korábbi évekre jellemző piros festés fehérre változott.

A Matchbox az 1995-ös idényben induló Alfát mintázta meg, ezt leginkább a kipufogók elhelyezése bizonyítja. Kipufogókból a korábbi modelleken négyet számolhatunk, amik a lökhárító alól állnak ki, ezen csak kettő van rögtön a hátsó kerekek mögött, a kocsi "sarkában". Az autó festése nagyon szép, piros alapon fehér Alfa Romeo embléma 8-as rajtszámmal. Hasonló kinézetű 155-össel lett bajnok Larini 1993-ban - ő vezette a 8-as Alfát. Tehát az autó és a festése között két év különbség van. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszik a Matchbox munkája. Az autó alakja hibátlan, sportosan alacsony, és széles. A pajzs alakú hűtőrács és a lámpák tisztán kivehetőek. Az első ajtókra kerültek kilincsek és kis, áramvonalas tükrök is. A küszöbön sem spórolt a Matchbox, ívelődik, mint az igazin, és a sárvédők felőli nyílások helye is megvan. A tető hátsó felébe került egy kisebb púp, ami talán egy antenna lehet az eredeti autón. A csomagtartófedélből egy egyszerű szárny áll ki, amire az Alfa Romeo feliratot festették rá. A jobb hátsó sárvédőn található mélyedés jelképezi az üzemanyagtöltő-nyílást. A beltér is igazán szép lett, a sofőr sportülést kapott, a kormány teli, a műszerfal viszonylag részletes, jobboldalra pedig tettek még egy-két kisebb "dobozt" a padlóra. Ez az Alfa Romeo 1997-ben jelent meg, és az MB-3-as számot kapta. '98-ra MB-62 lett, a festése pedig pont inverzére változott elődjének. Ezek egyszerű kiadások, a lámpájuk és hűtőrácsuk nem volt kifestve. Amikor megvettem az Alfáimat, ezt még nem tudtam, nem néztem utána. Így sikerült két "pingált" Matchboxot vennem, de nem bántam meg, mert szép munkát végzett valamelyik előző gazdájuk. Az alkalmi festő a panelek találkozását is kifestette, ez néhol jól mutat, de van ahol jobb lett volna, ha elhagyja.
A Matchboxnak voltak korábban gumikerekű, extra festésű kiadásai, mint például a már bemutatott Ford F-150 pickup. Az Alfából is készült egy ilyen modell, Larini csapattársának, Nannini autóját másolták le. Az még azért kellene...

Ilyen a gyári állapotú Alfa Romeo 155 a Matchboxtól (areh.de)

És ilyen, ha egy kicsit feljavítják. A fehér a '98-as autó. Nem találtam ilyen festéssel igazi Alfát.

Az ajtók találkozását nem festettem volna ki, de azért nem rossz!

Sokat javít a látványon a szárny fehér felirata.

Bár nem éppen versenyfelnire hasonlítanak a kerekek, de szerintem illenek az autókhoz.

Brutális far. A kerekek mögött, a lökhárító alatt azok kipufogók!

Nicola Larini - 1993-ból. A kép az Alfa Romeo 155 V6 TI facebook oldaláról van. Van ám neki ilyen is. :-)

Szintén Larini, de ez már 1995.

Kipufogók 1993-ban...

...és 1995-ben

Linkek:
Alfa Romeo 155 a Wikipedián
Areh Alfa Romeoi

MB-42 '57 T-Bird

Kicsit bánom már, hogy elkezdtem kutakodni az eredeti autó történelmében. Eddig az volt a véleményem, hogy a Matchbox gyönyörű munkát végzett az 1957-es Ford Thunderbirddel, de aztán kiderült egy kis apróság.

A Ford 1954 februárjában mutatta be a T-Bird prototípusát a Detroit-i Auto Show-n. Még ebben az évben, szeptember 9-én legördült az első sorozatgyártású modell is. 1956-ban változtattak a kocsi külsején, ekkor került a csomagtartón kívülre a pótkerék. 1957-ben újabb ráncfelvarrást hajtottak végre rajta a Ford mérnökei, nagyobbak lettek a hátsó sárvédő feletti uszonyok, a hűtőrács "összeforrt" az első lökhárítóval és a pótkerék újra visszakerült a csomagtartóba.
Mindezek tudatában vegyük szemügyre a Matchbox Thunderbird-jét. Az autó eleje kétséget kizáróan az 57-es modellt mintázza meg. A hűtőrácsot és a lökhárítót az alváz előrenyúló részéből alakították ki kellő részletességgel. A motorháztető előtt a T-Bird szimbóluma domborodik. A szélvédő formája jó, és figyeltek arra, hogy az ablaktörlők nem egy irányba állnak, hanem egymással szemben. A piros kasznihoz jól illik a fehér beltér. Az ülések elég egyszerűek, de bordázottak. A műszerfallal nem bajlódtak, mentes minden részlettől. A kormány viszont szép lett, kár, hogy mostanában nem minden autó kap hasonlót. A hátsó sárvédő feletti uszonyok végeinél a lámpák formái szépen kivehetőek. A lámpák alatt a lökhárító szintén az alvázhoz tartozik, mint elől is. A lökhárító közepénél a pótkerék található egy "viharmadaras" burkolat mögött. Ez az egyetlen részlet, ami elvileg csak az 1956-os Thunderbirdre volt jellemző, és nem az 57-esre. Ez miatt bánom, hogy kutakodtam az autó múltjában, jobb volt tökéletesnek hinni a modellt.

Kiegészítés:
Sam.Joe megjegyzésével kijavította az állításomat, hogy 1957-ben nem kívül helyezték el a pótkereket az autón, hanem a csomagtartóban. A csomagteret nagyobbra tervezték, így a pótkerék is befért, de opcióként lehetett külső pótkereket kérni. Még mélyebbre kellett volna túrni a T-Bird múltjában...

'57 T-Bird 1982-ből, mint MB-42. Ez volt a premiermodell, még Angliában készült. Érdekes, hogy a doboz képén az ablaktörlők elhelyezését elrontották.

Bár a kívülre szerelt pótkerék nem az 1957-es Thunderbird-öket díszítette, azért nem mutat rajta sem rosszul.

Hátul oldalt és a csomagtartón némi öntési hiba rontja a képet.

Linkek:
Ford Thunderbird - Wikipedián németül
Ford Thunderbird - Wikipedián angolul
Areh '57 T-Bird-jei

MB-65 Claas Combine Harvester

Négy hónapos távollét után újra jelentkezem. E hosszú szünet utáni első bejegyzés tárgya egy kombájn lesz, tekintettel az aratási időszakra.

Areh és a Matchbox Forum szerint 1967-ben jelent meg először a Claas Combine Harvester 65-ös sorszámmal. Nagyon tetszik, mert millió apró részletet jelenítettek meg rajta, ami az eredetin is látható.

A Matchbox mintájául egy Claas Matador szolgált. Az alap kivitelt 1962-től 1968-ig készítette a német gyártó, a Gigantot 1960-tól 1969-ig. A kisebb-ben négyhengeres Claas motor, a nagyobb-ban hathengeres Perkins dolgozott.

Most kanyarodjunk vissza a Matchbox részletességéhez. Rögtön az elején elsütném az egyetlen hibáját: nincs kormánya. Kicsit zavaró, de a 10 évvel későbbi kombájnjára sem tett a Matchbox kormányt.
Innen csak dicséret jön: A vágóasztal baloldalán kialakították a csiga hajtásának burkolatát, bár csiga nem került bele, de ebben a méretarányban ez nem is fontos, a motolla a lényeg, az a látványosabb. Ez egyébként forog, ha szőnyegen játszunk a kombájnnal. Kemény felületen pl. parkettán nem ér le a talajra, így áll. A vágóasztalt valóságban két munkahenger emeli és süllyeszti, amik a ferdefelhordó alá vannak szerelve. Nem igazán látszik, mert az első kerekek takarják, de ezeket is megvalósította a Matchbox a kis Claason. Ha már említettem a kerekeit, hátra apró gombkereket kapott, előre sárga keréktárcsát igazi gumi abroncsokkal. A gép baloldalán továbbhaladva fent a kihordócsiga mögött a magtartályt láthatjuk. A csiga alatti burkolatok takarásában szíjtárcsák és szíjak húzódnak meg az eredeti gépen. Két tárcsát nem fed le ez a burkolat, ezekkel már találkozunk a Matchboxon is szíjjal együtt. A hátsó kerék fölött az üzemanyagtartály domborodik a felfogatásához szükséges pántokkal és a töltőnyílással. A gép vége felé még egy létrát találunk. A jobboldala sem kevésbé részletes, egy elég sűrűn rácsozott rosta és pár ablakszerű elem került ide, amik valószínű szerelőnyílások lehetnek. A motornál a hűtő megkapta a kombájnokon szokásos rácsos borítást. Az első kerék felett két kaparólapos felhordó van, a hosszabb a megtisztított magot a magtartályba viszi, a rövidebb pedig a cséplődobra juttatja vissza a terményt, amit még nem sikerült teljesen kicsépelni.
Az eleje felé azt írtam, hogy egy hibája van. Na, jó talán van még valami: a piros színe. Sok-sok képet megnéztem, de piros Matadort, sőt piros Claast sem láttam, mind zöld, szürke vagy sárga. Ettől persze lehetett, de a Matchbox színösszeállítása - minden piros, sárga kerékkel - inkább jellemző a Massey Ferguson termékeire.

MB-65 Claas Combine Harvester. Elég kopott, ezért tervben van egy másik beszerzése ez mellé.

A baloldala

Jobbról

Ez a kép csak azért készült, hogy a vágóasztalt mozgató munkahengereket meg tudjam mutatni.

Annak ellenére, a többség nem kedveli a Matchbox mezőgazdasági gépeit, bízom benne, hogy sikerült úgy bemutatnom ezt a modellt, hogy egy kicsit más szemmel nézzetek rá.

A bejegyzés megírásában segítségemre voltak az alábbi oldalak:

• Areh
• Matchbox Forum
• Konedata.net - traktor és kombájn adatbázis (Claas Matador technikai adatai ITT)
• Axiál Kft - Claas történelem magyarul, röviden
  

Lotus Evora - kiegészítés

A tegnapi Lotusos post után írt Porsche, hogy egy Evorát szétszedett, és küld róla képet, ha kell. Persze, hogy kellett! Még egy kis anatómia:

A boncmester Porsche volt

Lotus Evora

Amikor 2008-ban megjelent az akkori 1-75 sorozat előzetese, tudtuk, hogy lesz egy új Lotus, amit év közben mutatnak be, aztán majd Matchboxként is megjelenik. 2008. július 22-én a londoni "British Motor Show"-n leleplezték az új Lotus első példányát, a típus az Evora nevet kapta, az evolution, vogue és aura szavak összetételéből. 1996. óta - Elise bemutatása - ez volt az első teljesen új fejlesztésük. Az Evorát elődeinél kényelmesebbre tervezték, tempomatot, navigációs rendszert és tolatókamerát szereltek bele, Lotusba ebbe először. Az autó középmotoros, erőforrásként egy 3.5 literes V6-os Toyota motor szolgál, ami a Lotus beavatkozása előtt 268 LE-t (6200 1/min), utána 280 LE-t (6400 1/min) produkál. A 350 Nm (4700 1/min) nyomatékú motorhoz egy hatsebességes manuális váltót párosítottak. Az autó 5.1 másodperc alatt éri el a 100-as tempót, a végsebessége 261 km/h.

Mint feljebb említettem 2008. volt a premier éve a Matchbox Evorának, szürkében debütált MB-10-ként. 2009. év elején megjelent nálunk a Best of British sorozat, amiben az 1-es számú csomagolás egy zöld (?) Lotust tartalmazott. Év közben az 1-75 sorozatban megjelent a "recolor" változat - MB-16 -, ekkor kék színű volt az Evora. Arehnek már a 2010-es kiadása is megvan, ez piros lesz. A legszebb kidolgozású új Lotus a tavalyi Superfast sorozatban jelent meg, a 20 autóból álló sorban a 18-as számú dobozt kapta. Az 1-75 sorozatban megjelent Evorákon az első lámpák, a márkajelzés, a hűtést elősegítő nyílások rácsozása és a hátsó szélvédő teteje kapott némi plusz festéket, a hátsó lámpákat nem festették ki. A Best of British modell a többi sorozatbeli társával ellentétben ad némi pluszt az 1-75-ös autókhoz képest a papír dobozon kívül: a nagyobbik hátsó lámpákat kifestették, a spoiler alatt a márka, a rendszámtáblán és a lökhárítón a típus neve szerepel. A tavalyi Superfast még ennél is extrásabb" a metálkék karosszériára fekete szegélyű szürke csíkot festettek, amitől szerintem ez sikerült a legsportosabbra. Ezt tovább fokozzák az új ötküllős kerekekkel. Evora feliratot nem találunk az autón, a rendszámtáblára 2008-at írtak római számokkal: MMVIII. Valószínű a megjelenésének évére utalhat.

MB-10 2008-ból és MB-16 2009-ből

Hátulra nem került plusz festék.

A hátsó szélvédő alatt a motor.

Best of British 2009 - NRFB

Az eleje, mint az 1-75-ös társaié...

... a hátulja már részletesebb.

A 18-as számú doboz - Superfast 2009

Jól áll neki az új kerék.

A lökhárító alján és az ajtó mögötti légbeömlőket sem hagyták, hogy a környezetébe olvadjon.

Részletesen kifestett hátsó rész.

Matchbox anatómia

Linkek:
Lotus Evora a Wikipedián németül és angolul
Areh Lotus Evorái