DeLorean DMC-12 - Zee

Még mindig nálam van az a bizonyos kölcsöngyűjtemény, amiből az utóbbi pár poszt tárgyai kikerültek. Ma egy hong kongi gyártó, a Zee DeLorean DMC-12 értelmezését mutatom meg nektek. Az autó szerintem elég szépen sikerült, pár kisebb hibával. A beltér és a kerekek kivételével teljesen fémből készült. A részleteket nem festették ki, de ezt nem bánom, mert így is nagyon mutatós autót hoztak össze.

Ugyanez elkészült Zylmex-ként is másik kerekekkel. Ez a szebb.

Ez tetszik benne a legjobban

Kormány nélkül olcsóbb

Az egyik hiba a kis oldalsó ablaknál látható

MB-34 Ford RS200

Unokatestvéremék ideiglenesen hozzám került gyűjteményéből próbálom az érdekesebb autókat összeválogatni ide. Elsőként egy Fiat Abarthot mutattam meg nektek a rally világából, aztán két bolgár Citroen SM-et. Most ismét visszatérünk a versenyzéshez, a szakág ugyanaz, csak pár évvel később. Az ismételt időutazás apropója a Ford RS200.

1982-ben létrehozta a FISA - az FIA elődje - a B-csoportot. A célja ezzel az volt, hogy több autógyárat vonjon be a versenyzésbe. Ezt hivatottak elősegíteni a szabályok is, amik igen szabad kezet adtak a gyártóknak és mérnököknek. Az autókat négy kategóriába sorolták a csoporton belül, az RS200-zal egy kategóriába tartozó autókba maximum 3000 köbcentis szívó vagy 2143 köbcentis turbós motor kerülhetett, a kocsik tömege nem lehettek kevesebb 960 kg-nál. Ahhoz, hogy egy modellt a B-csoportban indítani tudjon a gyár, szükség volt még évi 200 autó sorozatgyártására. A FISA elérte célját, sok gyártó kapott kedvet B-csoportos versenyautó építéséhez, például az Audi, a Peugeot, a Lancia, a Citroen, a Skoda, a Ferrari és még sorolhatnám. 1985-ig is szép számmal indultak ebben a csoportban, de 1986 volt a csúcs, az RS200 szintén ekkor kezdte rally-szereplését.
1983-ban a Ford leállította az Escort alapokra épülő RS1700T fejlesztését, ezzel egy időben elindítva az RS200 építését. A B-csoport szabályainak megfelelve egy turbós, 1,8 literes, 4 hengeres, 16 szelepes motort kapott az utastér mögé. Az erőforrást, amit egyébként a Cosworth készített, utcai verzióban 236 LE leadására volt képes, a verseny változatban 350-450 paci lakozott. Az RS200-ból készült 2137 köbcentis motorral is, de ezek szinte kizárólag csak a rallycross-ban versenyeztek 650 LE körüli teljesítménnyel. Az autóban három sperrdiffi kapott helyet, egy a váltó közelében, a másik kettő pedig az első és hátsó felfüggesztésnél. A rallyra szánt autókban a középső differenciálművet egy kar segítségével zárni tudta a pilóta.

Ford RS200 bevetés közben

A karosszéria megtervezésében az olaszországi Ghia és a Ford-Motorsport-Designteam dolgozott össze. Az autó formája összetéveszthetetlen, nem készült azelőtt és azóta sem hasonló. A kocsi vázát csövek alkotják, a karosszériaelemek üvegszálas műanyagból vannak, a tetőhöz üvegszál, szénszál és aramidszál keverékét használták. A további súlycsökkentés érdekében az oldalsó és hátsó szélvédő plexiből készült. A 6 darab prototípus és a maradék 194 darab RS200 a Reliant gyárban készült. Ez az üzem saját autóik gyártásán felül más márkáknak is készített kompozit elemeket. A Ford itt gyártatta a cabrioit széria alvázra műanyag karosszériával.
Az utcára szánt autókat kék és fehér színben lehetett kapni. A spártai belsővel rendelkező rally-verzióval szemben ezek bőr kormányt, szőnyegeket és ajtókárpitot kaptak.
A B-csoport, és ezzel az RS200 rallytörténetének a sorozatos, emberéleteket is követelő balesetek vetettek véget. Két ilyen szomorú esemény a Fordokhoz kötődik, '86-ban a Portugál Rallyn a helyi versenyző, Joaquim Santos letért autójával a pályáról és a nézők közé csapódott. A németországi Hessen Rallyn pedig a csapat egyik navigátora vesztette életét egy súlyos balesetben. A tragédiák miatt az 1986-os szezon végén az FIA betiltotta a B-csoportos autók rallyversenyzését. A figyelem ezt követően az A-csoportra fókuszálódott. Ebben a csoportban a homologizációhoz 5000 szériaautót kellett legyártani, így a gyártók megint ismert modellekből építettek versenyautókat. A Ford RS200 nem lett a legsikeresebb versenyautó, de a motorsport szegényebb lenne nélküle.
A Matchbox 1987-ben, a B-csoport bezárását követően egy évvel jelentette meg az RS200 játék változatát. Elsőként egy fehér-kék versenyfestésben készült, ez hasonlít az igazi autó mintájára. A későbbi modelleken szinte ugyanezt a tamponnyomatot látjuk, a színek változnak és a rajtszám. Létezett két verzió, amire nem került semmi "cicoma", egyszerű kék illetve fehér színűek, pont, mint a korábban megvásárolható utcai autók színe.
Az autó formáját nagyon eltalálta a Matchbox, igazán szép és részletes munka. Az elsőként megjelent verzió tetszik nekem a legjobban, nem csak azért, mert hasonló festéssel valóban versenyeztek, hanem azért is, mert ez tartalmaz egy aprócska pluszt, amit a többin nem láttam. Ez a többlet a kidomborodó Ford embléma az autó elején. A részletesség persze nem csak ennyiből áll. Az ajtókon kilincsek és tükrök is vannak, az utastér mögött kialakították a felső és két oldalsó légbeömlőt, az első lökhárítón, a rendszámtábla helyén RS200 feliratot találunk, amit jobbról-balról egy-egy fényszóró fog közre. Hátul a spoiler majdnem hű mása az eredetinek, kivétel mindössze a középső nyílás, amit gondolom nehézkes lett volna megoldani a Matchboxon. A hátsó lámpák kissé elnagyoltak, hatásukat a kocsi "sarkában" futó éles törés némileg tovább rontja. A lámpák között, egy téglalap alakú nyílásba van beakasztva a fém alváz, így a rögzítéséhez elég volt egyetlen szegecs a kocsi elejénél.
A beltér a méretarányhoz képest eléggé részletes, sportüléseket, háromküllős kormányt és váltót mintáztak meg a szürke műanyagból. A hátsó szélvédő jobb oldalára öt szellőzőnyílás került, az üvegen keresztül látható a motor, a kipufogócsonkok és két tartály.
Az autó összességében nagyon dögös, amihez a kiválóan rugózó "Convoy-kerekek" nagyban hozzájárulnak. A Ford RS200 egyértelműen a megszerzendő autók listáján van. (Még!)

MB-34 Ford RS200 (1987-88)

A hátsó lámpák kicsit elnagyoltak, és a kocsi "sarkán" futó törés sem javít a látványon.

Így néz ki a négyhengeres 1,8-as turbómotor műanyagból.

Citroen SM

Amíg nálam van unokatestvéremék gyűjteménye, igyekszem minél több autót megmutatni közülük, most mindjárt kettőt is, két Citroen SM-et. Időspórolás miatt választottam a dobozból ezeket, mert Sam.Joe már írt az SM-ről korábban, így nekem gyakorlatilag a képeket kell feltöltenem.

Előtérben a bolgár Matchboxok, a vörös Anglia "szülötte". A színükön kívül egyedül a kerék változott...

... a tehetségük is ugyanaz: nyitható ajtók és vonóhorog.

Nem készítettek másik öntőformát csak a korábbiból kimarták az autó sorszámát, a gyártás helyét és a gyártó nevét, és belemarták az új adatokat.

Ha már két Matchboxot mutattam ma, akkor legyen két autó a végén is Árpádtetőről.

Porsche 911 SC - Kuhn/Hopfe

Volvo Amazon 122 S - Bergquist/Magnusson

MB-74 Fiat Abarth

Már volt lehetőségetek a Matchbox Fiat Abarth 131-esét megcsodálni Rájennél és BogZoonál. Most ide is felkerül belőle egy példány az Alitalia-s verzióból. Az ok mindössze annyi, hogy volt szerencsém egyet élőben látni a 43. Allianz Mecsek Rallye-n, az FIA Historic Rally futamán. A legjobb az egészben, hogy hasonló festéssel húzott el ott is előttünk.

Leitold Károly és Gábor János - 16. helyen végeztek

A motorháztetőn az Alitalia "A" betűje feletti elfolyt "plecsniről" nekem a Monte Carlo Rally matricája jutott eszembe. Keresgéltem és az alábbi képet találtam:

Alen és Kivimäki az 1979-es Monte Carlo Rallyról

Sajnos az autó nem az enyém, két unokatestvérem küldött egy doboznyi autót, és ebben volt a Fiat is. Nyugi, nem kaptam egy karton Matchboxot, csak egy rövid időre kerültek hozzám, hogy csodálhassam őket. És csodálkozok is rajtuk, mert viszonylag szép állapotban maradtak meg, és nem egy érdekes darab van köztük. Ha időm engedi, mutatok belőle még párat.

Ezt a képet Porschenak ajánlom! :-)

Tükörben a Világ

Az egyetem aulájában a környezettel és annak védelmével kapcsolatos kiállítást rendeztek Tükörben a Világ címmel. Ott találkoztam az alábbi képeken látható művel.

Mint figyelemfelkeltő eszköz nem rossz, csak sajnálom, hogy 70-es évekből származó Matchboxok is itt végezték, egy hatalmas pingponglabdára ragadva.

Ezt szemléltették az alkotással

Egy kis rögtönzött közvélemény-kutatást szeretnék tartani, a kérdés: "Te melyik autót vinnéd haza a kiállításról?". Mivel elég sok autó van rajta, macerás lenne szavazást készíteni hozzá, ezért inkább az elcsenni kívánt járgányok nevét megjegyzésben írjátok meg!

Ha már tükör:

Tükör/Pécs

Kossuth

Nagybácsim megint kreatív volt...

... és egy ilyen ágyat hozott össze a kétéves fiának. Az alap egy Gabi heverő, aminek az oldalára egy formára vágott bútorlapot szerelt. Erre a bútorlapra pedig egy Ferrari 458 Italia óriási matricája került.

Az eredmény a képen látszik. A cél az volt, hogy egyedül fel tudjon mászni a gyerkőc az ágyra, és onnan le, de ha alszik, akkor véletlen se pottyanjon a földre. A könnyű feljutást az autó lapos orra szolgálja, azt, hogy fennmaradjon az ágyon amíg alszik, az utastér és a kocsi hátulja.

Alfa Romeo 155

1997-ben jelent meg a Matchbox kínálatában az Alfa Romeo 155 egyik versenyverziója. 1992-ben mutatkozott be a 155 GTA kétliteres turbómotorral, ami 400 LE-t teljesített. Ezt követte a 2,5-ös erőforrással szerelt 155 V6 TI 490 LE-vel. Utóbbival Nicola Larini 1993-ban megnyerte a DTM-et, a Német Túraautó Bajnokságot úgy, hogy a 22 futamból 11-en ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A 155 V6 TI csúcstartó a DTM-ben, a legtöbb futamgyőzelmet begyűjtő autók listáját vezeti 38 elsőségével, ebből 17 alkalommal Larini hozta be az első helyre az Alfát. A bajnoki címet az Alfa Romeo gyári csapatával, az Alfa Corse-val szerezte meg Larini. A Német Túraautó Bajnokságot többé nem tudták megnyerni, 1994-ben a címvédő harmadik lett, 1996-ban pedig csapattársa, Alessandro Nannininek jutott ugyanez a pozíció a bajnokság végén, amit ekkor éppen Nemzetközi Túraautó Bajnokságnak hívtak (ITC). 1995-ben a Martini lett a csapat fő támogatója, így a korábbi évekre jellemző piros festés fehérre változott.

A Matchbox az 1995-ös idényben induló Alfát mintázta meg, ezt leginkább a kipufogók elhelyezése bizonyítja. Kipufogókból a korábbi modelleken négyet számolhatunk, amik a lökhárító alól állnak ki, ezen csak kettő van rögtön a hátsó kerekek mögött, a kocsi "sarkában". Az autó festése nagyon szép, piros alapon fehér Alfa Romeo embléma 8-as rajtszámmal. Hasonló kinézetű 155-össel lett bajnok Larini 1993-ban - ő vezette a 8-as Alfát. Tehát az autó és a festése között két év különbség van. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszik a Matchbox munkája. Az autó alakja hibátlan, sportosan alacsony, és széles. A pajzs alakú hűtőrács és a lámpák tisztán kivehetőek. Az első ajtókra kerültek kilincsek és kis, áramvonalas tükrök is. A küszöbön sem spórolt a Matchbox, ívelődik, mint az igazin, és a sárvédők felőli nyílások helye is megvan. A tető hátsó felébe került egy kisebb púp, ami talán egy antenna lehet az eredeti autón. A csomagtartófedélből egy egyszerű szárny áll ki, amire az Alfa Romeo feliratot festették rá. A jobb hátsó sárvédőn található mélyedés jelképezi az üzemanyagtöltő-nyílást. A beltér is igazán szép lett, a sofőr sportülést kapott, a kormány teli, a műszerfal viszonylag részletes, jobboldalra pedig tettek még egy-két kisebb "dobozt" a padlóra. Ez az Alfa Romeo 1997-ben jelent meg, és az MB-3-as számot kapta. '98-ra MB-62 lett, a festése pedig pont inverzére változott elődjének. Ezek egyszerű kiadások, a lámpájuk és hűtőrácsuk nem volt kifestve. Amikor megvettem az Alfáimat, ezt még nem tudtam, nem néztem utána. Így sikerült két "pingált" Matchboxot vennem, de nem bántam meg, mert szép munkát végzett valamelyik előző gazdájuk. Az alkalmi festő a panelek találkozását is kifestette, ez néhol jól mutat, de van ahol jobb lett volna, ha elhagyja.
A Matchboxnak voltak korábban gumikerekű, extra festésű kiadásai, mint például a már bemutatott Ford F-150 pickup. Az Alfából is készült egy ilyen modell, Larini csapattársának, Nannini autóját másolták le. Az még azért kellene...

Ilyen a gyári állapotú Alfa Romeo 155 a Matchboxtól (areh.de)

És ilyen, ha egy kicsit feljavítják. A fehér a '98-as autó. Nem találtam ilyen festéssel igazi Alfát.

Az ajtók találkozását nem festettem volna ki, de azért nem rossz!

Sokat javít a látványon a szárny fehér felirata.

Bár nem éppen versenyfelnire hasonlítanak a kerekek, de szerintem illenek az autókhoz.

Brutális far. A kerekek mögött, a lökhárító alatt azok kipufogók!

Nicola Larini - 1993-ból. A kép az Alfa Romeo 155 V6 TI facebook oldaláról van. Van ám neki ilyen is. :-)

Szintén Larini, de ez már 1995.

Kipufogók 1993-ban...

...és 1995-ben

Linkek:
Alfa Romeo 155 a Wikipedián
Areh Alfa Romeoi

'68 Mercury Cougar - Lesney Edition

A Matchbox Memorieson találkoztunk már korábban egy '75-ös Chevy pickuppal, ami a Matchbox új sorozatában, a Lesney Edition-ben jelent meg. E sorozat jellegzetessége, hogy a modellek kaszniján kívül az alvázuk is fémből készült. Sajnos, mint az utóbbi évekbeli Superfastokat, ezt is csak Amerikából lehet beszerezni. Amikor megtudtam, hogy egyik ismerősöm ismét az USA-ba készül, elküldtem neki a kívánságlistámat. Öt darabot sikerült hoznia, most bemutatom az egyiket, egy 1968-as Mercury Cougart.

1966-ban mutatták be a Cougar első generációját. A Mustang luxusváltozatának tervezték, azoknak a vásárlóknak, akik sportos autóra vágynak, de nagyobb elvárásaik vannak a kényelem terén. A luxus abban is megjelent, hogy csak V8-as motorral gyártották, szemben a Mustanggal, ami olcsóbb, és kevésbé izmos sorhatossal is készült. 1968-ban kicsit megnőtt az autó, de a külső jegyek nem változtak. A kaszni mellett az erőforrások is fejlődtek, az alapmotor 4,7 literesről 5,8 literesre nőtt, a csúcs V8-as 6,4-ről 7 literre hízott. Ettől az évtől már kabrióként is megvásárolható volt. Röviden ennyi az első generáció történelme.
Matchboxként már elég korán, 1968-ban megjelent MB-62-es sorszámmal, fém kerékkel és gumi abroncsokkal, mint Regular Wheel. Szerencsésen túlélte a Superfast kerekekre való áttérést, de sok verzió nem készült belőle. 2004-ben leporolta a Matchbox a régi Cougart. Ekkor csak az újrainduló Superfast sorozatban jelent meg, a régi zöld színben, a régi sorszámmal és a régire emlékeztető kerekekkel. A retro érzést tovább erősíti a doboz grafikája. Éveken át csak Superfastként lehetett megszerezni, 2008-ban viszont bekerült az 1-75 sorozatba piros és kék színben. Tavaly az USA-ban és Mexikóban jelent meg, az előzőnél sötétebb kékben. Idén egy 10-es pakkban és a már említett Lesney Edition sorozatban kapható.
Az autó színe ragadja meg először a tekintetünket, a narancssárgához matt fekete tetőt párosítottak. Az ablakkereteket szürkével emelték ki úgy, mint az ablaktörlőket is. Az hűtőrácsot feketére, a hátsó lámpákat pirosra festették. Ezek a fém alvázhoz tartoznak. A sárvédőíveken és a küszöbön keresztül ezüst csík fut az autó elejétől a faráig. Az első sárvédő tetejére és a csomagtartóra Mercury feliratot nyomtak - ez az 1-75 modellen is rajta van -, a hátsó sárvédőkre a Cougar szavak kerültek. Tovább javul a hatás a kerekkel, főleg, hogy fehér köröket festettek rájuk.
Nem mondom, hogy a legszebb Matchbox idén a Cougar, de egyike a legszebbeknek. Szerintetek?

1968 Mercury Cougar

Ebből, és még három modellből duplán hozott az ismerősöm. A plusz példányok a Vaterán megtalálhatók.


Linkek:
Mercury Cougar ismertető angolul és németül a Wikipedián