Vidor Játékmúzeum - Keszthely

Múlt héten Keszthelyen egy igazán érdekes kiállítást láttam. Ezt szeretném most nektek körvonalakban bemutatni fényképeken.

Ez a múzeum épülete, a felső szinten van a játékkiállítás. Nem látszik igazán, de a felső nagy ablakok tele vannak autókkal.

Autók
Az "ablak-vitrinek" összetétele vegyes, Matchboxok, Sikuk, Hot Wheelsek, Majorette-ek és más gyártók játékai egymás mellett.

 

 

A jó állapotú és hibátlan autók között vannak "öszvér" szerelvények, hiányos és sérült darabok is. A kopott játékok a hatást egyáltalán nem rontják, sőt jelzik, hogy ezekkel valóban játszottak, és sok mindenen keresztül mehettek.
A kisebb autók mellett szép számmal voltak nagyobbak is:

Vonatok

 
Társasjátékok

 Plüssállatok

 Babák, babházak

A végére tartogattam, ami a Matchboxgyűjtőknek különösen érdekes lehet.

Ha Keszthelyen jártok, és ráértek, ugorjatok be megnézni a kiállítást, megéri!

Információk a múzeumról a Vidor Játékmúzeum honlapján.

A kiállításról készült összes kép ITT megtekinthető kb. két hétig.

MB-2 Rover Sterling

Most egy régi kedvencemet mutatom meg nektek, ami már szerepelt az előző poszt képein, ez a Rover Sterling.

Az eredeti autó története az 1980-as évek elején kezdődött, amikor a Rover és a Honda közös munkával fejlesztésbe kezdett. Az eredmény a Rover 800-as sorozata és a Honda Legend lett. A két modellben közös volt a padlólemez, a felfüggesztés, a váltó és a V6-os motor. A 800-as széria 1986-ban jelent meg. A típusjelölések beszédesek voltak, az első számjegy a sorozatot jelenti, a következő kettő a hengerűrtartalomra utal. A 820-as 2,0 literes, 8 szelepes, karburátoros benzinmotorral volt szerelve. Ezt a motort átdolgozták 16 szelepesre, készült belőle központi és hengerenkénti befecskendezéssel egyaránt - 820 e illetve 820 i. A legnagyobb erőforrás a fent említett 2,5 literes, 24 szelepes, V6-os volt, ami Japánban, a Hondánál készült - 825 i. 1988-ban ezt 2,7 literesre növelték - 827 i -, aztán 1990-ben a VM Motoritól érkező 2498 köbcentis dízellel tovább bővült a paletta - 825 D.
A Rover a 800-as sorozattal meg akarta vetni lábát az USA-ban. Oda csak a V6-os motorral szerelt modelleket vitték és Sterling 825 i/827 i néven árusították. A kezdeti években sok probléma volt az összeszereléssel és az alkatrészekkel, meghibásodtak elektromos berendezések, gond volt a fényezéssel és korrózióállósággal. A J.D. Power akkoriban végzett egy elégedettségi vizsgálatot, amiben a Sterlingnek a sereghajtók között jutott hely, szemben a "testvére", az Acura Legend az élmezőnyben végzett. (A luxus és "izmosabb" Hondákat az USA-ban, Kanadában és Hong Kongban Acura néven árulták/árulják.) A problémák és a rossz hírnévnek köszönhetően nem volt igény a Sterlingre, 1991-ben megszűnt a tengerentúli árusításuk.

Európa türelmesebb lehetett, nem engedte magát rögtön lebeszélni a 800-as sorozatról egy kis rozsda és meghibásodás miatt. A modell 1991-ben és 1996-ban átesett egy-egy rácfelvarráson, és egészen 1999-ig gyártották, addig 317 ezer készült belőle. Közben a négy- és ötajtós verzión felül megjelent a 827 Coupé-ja, és a motorválaszték is bővült egy 2,0 literes turbós erőforrással.
A Sterling név nem volt ismeretlen az öreg kontinensen sem, a Rover ezzel illette a legjobban felszerelt modelljeit. Arról nem találtam információt, hogy ez csak a legnagyobb motorral volt elérhető, vagy esetleg a 820-asból is lett volna Sterling.

Az eredeti Rover Sterling

A Matchbox Rover már "anatómiailag" nagyon tetszik. Hogy mi a szép benne? Az autó alja is fémből készült, ami az autó oldalán végigfutó fekete díszlécig felér. A hátsó lámpák piros műanyagból vannak, ami számomra szebb, mint ha festve lenne. A beltér az 1:60 méretarányhoz képest részletes: háromküllős kormány a jobb oldalon, jó oldaltartásúnak tűnő ülések és könyöktámaszok. Az első szélvédőre jelképes belső visszapillantó-tükör került, hátul pedig látszanak a szélvédőfűtést szolgáló "fémhuzalok". Az ablakok anyagából még a tetőablakon kívül az ajtók egyes részei készültek, ami kicsit zavaró, mert úgy tűnik, mintha nem lenne az autónak B oszlopa. A mai Matchboxoknál olyan ritka rugózó kerekek akkoriban még általánosnak mondhatók voltak, így ez is rendelkezik az említett extrával.
Az akkoriban esetünkben 1988-at jelent, ekkor debütál MB-2-ként a Rover Sterling, amit az alvázon már csak Sterlingnek hívnak, talán az amerikai eladhatóság miatt. A premiermodell bordó-szürke színeket kapott, ami igencsak valóságosnak mondható, ilyen autóval találkozhatunk korabeli Rover prospektusokban és a fenti képeken is. Ez viszonylag hosszú életű volt, 1991-ben váltotta le egy szürke-kék verzió, ami ebben a formában csak egy évet élt meg, 1992-től az ajtók aljára Rover Sterling feliratot festettek. Közben több kisebb sorozatban - My First Matchbox, Graffic Traffic, Laser Wheels - is megjelent, de számomra a '91-es tetszik a legjobban, mert az megvolt gyerekkoromban, sőt ma is megvan, csak kissé kopott állapotban. Most mégsem azt láthatjátok, hanem egy 1992-es Rover Sterlinget, ami az előző pár poszt tárgyával hasonlóan, az unokatestvéreim Matchboxai közül van.

MB-2 Rover Sterling 1992-ből. Ez volt az utolsó megjelenése az 1-75 sorozatban.

A láthatatlan B oszlop zavaró, de a hátsó szélvédőért dicséret jár

A piros műanyag lámpa bármelyik színváltozaton jól néz ki

Linkek:
Bamca: Rover Sterling variációk
Wikipedia: Rover 800-as sorozatról németül és angolul
Old Parked Cars: Sterling 825 és 827, mint régi parkoló autók

Benzinkutas kitérő

Volt már olyan veletek, hogy megálltok egy benzinkúton, és annyi érdekes, szép autót láttok ott, hogy legszívesebben kipróbálnátok mindet, de legalább körbe fényképeznétek? Velem ez történt ma, nem semmi felhozatal volt egy közeli töltőállomáson. A "megszomjazott" autók közt volt egy Mercedes 500 SL meg egy Rover, mosás közben kaptam le egy Saab 9000-et, még előtte egy Jaguar XJ6-ot, a parkolóban pedig egy Ford F-150 pickup dekkolt. Íme a fotók:

Valójában nem az autókat akartam most megmutatni nektek, hanem az új hátteremet, amit fotózáshoz készítettünk Apával. Még egy két apróság hiányzik róla (Shell feliratok), van amit még ki szeretnék javítani, és parkosítani sem ártana egy kicsit.
A fenti autók szintén unokatestvéreim gyűjteményéből vannak.

Egy-két kép az "építkezésről":

DeLorean DMC-12 - Zee

Még mindig nálam van az a bizonyos kölcsöngyűjtemény, amiből az utóbbi pár poszt tárgyai kikerültek. Ma egy hong kongi gyártó, a Zee DeLorean DMC-12 értelmezését mutatom meg nektek. Az autó szerintem elég szépen sikerült, pár kisebb hibával. A beltér és a kerekek kivételével teljesen fémből készült. A részleteket nem festették ki, de ezt nem bánom, mert így is nagyon mutatós autót hoztak össze.

Ugyanez elkészült Zylmex-ként is másik kerekekkel. Ez a szebb.

Ez tetszik benne a legjobban

Kormány nélkül olcsóbb

Az egyik hiba a kis oldalsó ablaknál látható

MB-34 Ford RS200

Unokatestvéremék ideiglenesen hozzám került gyűjteményéből próbálom az érdekesebb autókat összeválogatni ide. Elsőként egy Fiat Abarthot mutattam meg nektek a rally világából, aztán két bolgár Citroen SM-et. Most ismét visszatérünk a versenyzéshez, a szakág ugyanaz, csak pár évvel később. Az ismételt időutazás apropója a Ford RS200.

1982-ben létrehozta a FISA - az FIA elődje - a B-csoportot. A célja ezzel az volt, hogy több autógyárat vonjon be a versenyzésbe. Ezt hivatottak elősegíteni a szabályok is, amik igen szabad kezet adtak a gyártóknak és mérnököknek. Az autókat négy kategóriába sorolták a csoporton belül, az RS200-zal egy kategóriába tartozó autókba maximum 3000 köbcentis szívó vagy 2143 köbcentis turbós motor kerülhetett, a kocsik tömege nem lehettek kevesebb 960 kg-nál. Ahhoz, hogy egy modellt a B-csoportban indítani tudjon a gyár, szükség volt még évi 200 autó sorozatgyártására. A FISA elérte célját, sok gyártó kapott kedvet B-csoportos versenyautó építéséhez, például az Audi, a Peugeot, a Lancia, a Citroen, a Skoda, a Ferrari és még sorolhatnám. 1985-ig is szép számmal indultak ebben a csoportban, de 1986 volt a csúcs, az RS200 szintén ekkor kezdte rally-szereplését.
1983-ban a Ford leállította az Escort alapokra épülő RS1700T fejlesztését, ezzel egy időben elindítva az RS200 építését. A B-csoport szabályainak megfelelve egy turbós, 1,8 literes, 4 hengeres, 16 szelepes motort kapott az utastér mögé. Az erőforrást, amit egyébként a Cosworth készített, utcai verzióban 236 LE leadására volt képes, a verseny változatban 350-450 paci lakozott. Az RS200-ból készült 2137 köbcentis motorral is, de ezek szinte kizárólag csak a rallycross-ban versenyeztek 650 LE körüli teljesítménnyel. Az autóban három sperrdiffi kapott helyet, egy a váltó közelében, a másik kettő pedig az első és hátsó felfüggesztésnél. A rallyra szánt autókban a középső differenciálművet egy kar segítségével zárni tudta a pilóta.

Ford RS200 bevetés közben

A karosszéria megtervezésében az olaszországi Ghia és a Ford-Motorsport-Designteam dolgozott össze. Az autó formája összetéveszthetetlen, nem készült azelőtt és azóta sem hasonló. A kocsi vázát csövek alkotják, a karosszériaelemek üvegszálas műanyagból vannak, a tetőhöz üvegszál, szénszál és aramidszál keverékét használták. A további súlycsökkentés érdekében az oldalsó és hátsó szélvédő plexiből készült. A 6 darab prototípus és a maradék 194 darab RS200 a Reliant gyárban készült. Ez az üzem saját autóik gyártásán felül más márkáknak is készített kompozit elemeket. A Ford itt gyártatta a cabrioit széria alvázra műanyag karosszériával.
Az utcára szánt autókat kék és fehér színben lehetett kapni. A spártai belsővel rendelkező rally-verzióval szemben ezek bőr kormányt, szőnyegeket és ajtókárpitot kaptak.
A B-csoport, és ezzel az RS200 rallytörténetének a sorozatos, emberéleteket is követelő balesetek vetettek véget. Két ilyen szomorú esemény a Fordokhoz kötődik, '86-ban a Portugál Rallyn a helyi versenyző, Joaquim Santos letért autójával a pályáról és a nézők közé csapódott. A németországi Hessen Rallyn pedig a csapat egyik navigátora vesztette életét egy súlyos balesetben. A tragédiák miatt az 1986-os szezon végén az FIA betiltotta a B-csoportos autók rallyversenyzését. A figyelem ezt követően az A-csoportra fókuszálódott. Ebben a csoportban a homologizációhoz 5000 szériaautót kellett legyártani, így a gyártók megint ismert modellekből építettek versenyautókat. A Ford RS200 nem lett a legsikeresebb versenyautó, de a motorsport szegényebb lenne nélküle.
A Matchbox 1987-ben, a B-csoport bezárását követően egy évvel jelentette meg az RS200 játék változatát. Elsőként egy fehér-kék versenyfestésben készült, ez hasonlít az igazi autó mintájára. A későbbi modelleken szinte ugyanezt a tamponnyomatot látjuk, a színek változnak és a rajtszám. Létezett két verzió, amire nem került semmi "cicoma", egyszerű kék illetve fehér színűek, pont, mint a korábban megvásárolható utcai autók színe.
Az autó formáját nagyon eltalálta a Matchbox, igazán szép és részletes munka. Az elsőként megjelent verzió tetszik nekem a legjobban, nem csak azért, mert hasonló festéssel valóban versenyeztek, hanem azért is, mert ez tartalmaz egy aprócska pluszt, amit a többin nem láttam. Ez a többlet a kidomborodó Ford embléma az autó elején. A részletesség persze nem csak ennyiből áll. Az ajtókon kilincsek és tükrök is vannak, az utastér mögött kialakították a felső és két oldalsó légbeömlőt, az első lökhárítón, a rendszámtábla helyén RS200 feliratot találunk, amit jobbról-balról egy-egy fényszóró fog közre. Hátul a spoiler majdnem hű mása az eredetinek, kivétel mindössze a középső nyílás, amit gondolom nehézkes lett volna megoldani a Matchboxon. A hátsó lámpák kissé elnagyoltak, hatásukat a kocsi "sarkában" futó éles törés némileg tovább rontja. A lámpák között, egy téglalap alakú nyílásba van beakasztva a fém alváz, így a rögzítéséhez elég volt egyetlen szegecs a kocsi elejénél.
A beltér a méretarányhoz képest eléggé részletes, sportüléseket, háromküllős kormányt és váltót mintáztak meg a szürke műanyagból. A hátsó szélvédő jobb oldalára öt szellőzőnyílás került, az üvegen keresztül látható a motor, a kipufogócsonkok és két tartály.
Az autó összességében nagyon dögös, amihez a kiválóan rugózó "Convoy-kerekek" nagyban hozzájárulnak. A Ford RS200 egyértelműen a megszerzendő autók listáján van. (Még!)

MB-34 Ford RS200 (1987-88)

A hátsó lámpák kicsit elnagyoltak, és a kocsi "sarkán" futó törés sem javít a látványon.

Így néz ki a négyhengeres 1,8-as turbómotor műanyagból.