Most nem lövöm le a "poént" a címmel!

Mielőtt bármit is írnék a Matchbox-ról és az eredeti autóról, előbb megmutatom, hogy miért is jött létre ez a post. A következő reklámot a Le Mans-i 24 órás verseny szüneteiben láttam, és szerettem belé a története miatt. Íme a reklám:

Most már midenki sejtheti, hogy ismét valami olyan jön, ami még nem szerepelt nálam: Audi R8.

Audi R8
2006 szeptemberében mutatták be a nyilvánosságnak az R8-as Audit. Az autó a Le Mans quattro tanulmányra épült, amit 2003-ban, az IAA-n láthatott először az autós társadalom. Az autó legpozitívabb tulajdonsága számomra, hogy megtartották rajta azokat az elemeket, idomokat, amik az ősét, a Le Mans-t is széppé tették.
Kezdetben 4,2 literes, V8-FSI motor dolgozott benne, 430 Nm-es forgatónyomatékkal és 420 LE teljesítménnyel. 1590 kg mellett ez 3,8 kg/LE-t jelentett. Ezzel képes volt 4,6 másodperc alatt elérni a 100 km/h-t, a végsebessége 301 km/h volt. Idéntől már 5,2-es, V10-es FSI motort is kérhetünk - már aki - az R8-asunkba. Ez 105 pacival nagyobb ménest számlálhat az üveg motorházfedele alatt, ezzel 525 LE-sre hizlalták az Audit, a forgatónyomaték pedig 530 Nm-re nőtt. A nagyobb motor miatt nehezebb lett az autó, de még így is kisebb tömeg esik egy lóerőre, mint a V8-asnál - 3,1 kg/LE. Ez meglátszik a gyorsuláson is: 0,7 másodpercet faragva elődje idejéből 3,9 szekundum alatt éri el a 100-as tempót, a határ pedig majdnem a csillagos ég: 316 km/h.
Tervezett az Audi dízel R8-ast is, de úgy néz ki, nem lesz belőle semmi. A hatliteres, V12-es TDI 500 lőerőt és 1000 Nm-t produkált, amihez költséges lett volna új váltót fejleszteni.

R8 a Matchbox-tól
Az Audi R8 2007-ben mutatkozik be az 1-75 sorozatban MB-14-ként, szürke színben. Ugyanebben az évben megjelent még egy "recolor" - de szép szó -, átszínezett változata is, az acélkék lett. A formát tökéletesen másolta le a Matchbox, nem találok rajta hibát. A festés jól sikerült, a lámpák, emblémák nincsenek elcsúszva, minden a helyére került. Előre és hátra kapott egy-egy festett rendszámot, ami már szerepelt nálam a rendszámfejtegetős postban. Egyetlen hiányossága van ezeknek az autóknak - mégpedig az, ami az eddigi 1-75-beli R8-asok többségének - : az ajtók mögötti elem - penge - nincs kiemelve az alapszíntől eltérő festékkel, mint az eredetin. Az Audi ennek az idomnak fontos szerepet szánt, ezért ezt nem szabadott volna "csupaszon hagynia" a Matchbox-nak sem. A tavalyi Superfast verzió volt az első, amire már nem igaz a fenti állítás, és végre idén az 1-75-ös Audira sem igaz. Csak érne már ide!
2008-ban MB-18 és sötétebb szürke, mint a premier, de persze ezen sem lett más színű a penge. A rendszámon változtattak: H5 R1 12 41, aminek a megfejtése Heralda vagy Herald 1. Utóbbit valószínűbbnek tartom, mert ha minden igaz, akkor ez előfutárt jelent magyarul.
Negyedik és eddig utolsó R8-am szintén 2008-as, egy ötöspakkban volt. Az autó élénkpiros színt kapott, ami az éleken nem takar tökéletesen. Még jó, hogy a nagyobb része gömbölyű. A rendszáma J 3024 75. Na, ez mi lehet? J COX 75? Valaki?

A csapat balról jobbra: szürke MB-14, acélkék MB-14 2007-ből, MB-18 2008-ból és a piros egy 2008-as ötöspakkból

A sötétszürkén és a piroson már külön kifestették a kipufogókat

A hátsó szélvédőn keresztül rálátunk a motorra

Bónuszkép

Az eredeti Audi R8 oldalán a pengével

Átvilágítva

Linkek:
Audi R8 - wikipedia (német)
Audi R8 konfigurátor: Érdemes körbenézni az extrák között. Van belső tükör digitális iránytűvel 116.400-ért - hátha elmész vele az erdőbe vagy a Dakarra - vagy kérheted típusmegjelölés nélkül az autód, hogy az APEH-ellenőr szomszédod ne tudja milyen kocsid van valójában. Utóbbiért még fizetned sem kell!
Audi R8 - 2008 - teszt a Totalcarról
Audi R8 V10 a versenypályán - szintén Totalcar
Nem készül el az Audi R8 V12 dízel - Totalcar hír

Rendszámtábla-mizéria

Andrew Caddy-je gyújtotta fel a szikrát, amit Apáék tovább tápláltak, és így már egy egész kis tűz lobbant az agyamban a Matchbox-ok rendszámtábláival kapcsolatban.

A Matchbox-nál nem újdonság, hogy az autókra rendszám helyett az autó neve vagy típusa kerül fel. Az előbb belinkelt VW-n nem ilyen azonosító tábla van, hanem egy kitalált betű-szám kombináció, konkrétan VW 3144Y. Első ránézésre is furcsa volt, hogy VW-vel kezdődik. Aztán körülbelül félperces szemrevételezés után rájöttem, hogy ezen az autón is a márka és a típus van rendszámként, csak kódolva. A VW egyértelmű - hiszen oda is van írva -, a Caddy pedig úgy jön ki, hogy a számok helyére behelyettesítjük az ABC megadott betűjét. Így a 3-as helyére C-t, az 1-es helyére A-t, és a 4-esek helyére D-t helyttesítve megkapjuk a Caddy-t is (az Y már ott volt a végén).

Innen indult a kutakodásom, ami sikeres lett. A képeken a rendszám, alattuk pedig a "fordítás". Akadt olyan autó, aminek nem a tipusa, hanem valamilyen szó, vagy a sorszáma jött ki megfejtésként.

AUDI R8 - itt a H-t számra kell visszaváltani

THING - Az idei 1-75-beli VW Thing hátuljáról

LEXUS - ennél az L és U "adott" volt

MB 734 VW - gyakorlatilag mindent elmondott a modellről: MB734 Volkswagen (T2) Bus - 1970

FAST - egy példa arra, amikor se tipus, se márka, és nem is sorszám

RED HOT - ugyanaz a helyzet, mint az előbb, csak ennek semmi értelme. A RED biztos az autó színére utal, a HOT pedig a kipufogóra. Azért a 911 GT3 még felfért a rendszámtáblára.

Sam Joe megfejtése: FOR YOU, TO ENVY. Megoldás "levezetése" a megjegyzések között.

Sam Joe megfejtése: A CHOICE - EGY VÁLASZTÁS

MC-100 Garage Playset

Viszonylag hosszú hallgatás után újra itt vagyok. Ez alkalomból egy Motorcity szettet mutatnék be nektek, amit még valamikor tizen-pár éve kaptam. Az igazság az, hogy már szerepelt egyszer ez a bizonyos játék itt a blogban, mint fotóháttér az MB-6 Mercedes 350SL posztban. Sam.Joe már akkor érdeklődött, hogy lesz-e róla beszámoló. Lett.

Az MC-100 Motorcity Garage Playset 1989-ben jelent meg először – pont mint én. A „garázsnak” csúfolt Shell benzinkút két nagyobb részből áll, egy teljes egészében műanyag, lábakon álló részből, ami a motorizált lovak itatására szolgál, és egy fóliára nyomtatott parkolóból, ami – ha a metaforáimnál maradunk – a fent említett paripák pihentetésére tartják fent.
Mint már említettem már az előbb, ez nem egy egyszerű benzinkút mivel két hosszú műanyag lábon áll, így lehetségessé válik a kút alá történő parkolás. A töltőállomást kicsit leharcoltam már, egy korlát hiányzik is, ami a figyelmetlen autósokat óvná meg a felső szintről való lepottyanástól. Három helyen engedélyezik az útra ragasztott nyilak a feljutást a kutakhoz, és egy helyen a lejutást tankolás után. Minden ilyen helyen sorompó van, ami valahogy játék közben sosem akart ilyen könnyen fent maradni, mint most a fotózás alatt. (Biztos szeret szerepelni, és most csak mutogatta magát, a játék meg annyira nem volt ínyére.) Sokat nem kell gondolkoznunk, hogy melyik kútnál tankolunk, mert csak kettő van, az egyiknél kétcsillagos benzint, a másiknál - minőségben jobb - négycsillagost kaphatunk. A fizetésnél már gondunk adódhat – főleg a kevesebb képzelőerővel rendelkezőknek - abból, hogy nincs shop, és nem tudjuk megadni az üzemanyag árát. Én ezt azzal kerültem ki, hogy ez a töltőállomás nagyon menő, és úgy működik, mint egy kávéautomata, csak benzint ad ki. A kutak felett ugyan van tető és befér alá egy autó - igaz nehézkesen – még sincs sok jelentősége, csak a látványt javítja, főleg a rajta körbefutó Shell matricával és a Matchbox-táblával a tetején – aminek a fele az én szettemen már az enyészeté. A kútfejek hátulról üregesek, és teljesen csupaszak. Van még két autónak parkoló, aminek a végében egy tábla hordozza a „kagylós” cég logóját.
A földszinti parkolós fólia nagyon egyszerű, de annál jobb megoldás. Olyan, mint egy autós szőnyeg. Van rajta három hosszabb hely félpótkocsiknak, és két sáv, amin fel lehet menni a benzinkúthoz. Ebből mindig csak az egyiken tudunk felhajtani tankolni, mivel egy feljárót kapunk a csomagban. A másikon tovább lehet haladni a… izé… nem tudom hova, mert a túloldalon a kijárat pont a szabad sávban ér földet, ami innen már nem szabad. Parkolónak meg nem tudom azt nevezni, ahol csak egymás mögé férnek az autók. Lehetne cserélgetni a be- és kijáratot, de nem lesz jó igazán sehogy – majd meglátjátok. A fóliát sajnos nem összetekerve tároltam, hanem összehajtva ezért keresztben kicsit meg van törve néhány helyen.
Az MC-100-ban egy dolgot nem tudtam megemészteni játék közben, ez pedig a túl meredek feljáró: az alján az autók lökhárítója, a tetején az alja ér le. Pont ezért játszottam néha úgy, hogy a benzinkutat letettem a szőnyegre.

MC-100 az 1989-es katalógusból

Az én Shell kutam és a szereplők
"Amerre én látok:" CY-18 Scania Double Container Truck (Varta), CY-05 Peterbilt Covered Truck pótkocsija (Interstate Trucking), CY-24 DAF Transporter Trailer (Porsche), MB-2 Rover Sterling, MB-1 Jaguar XJ6, MB-37 Ford Escort Cabriolet, MB-39 Rolls Royce Silver Shadow II, MB-25 Audi Quattro és végül, de nem utlsó sorban MB-5 Peterbilt Tanker (Shell)

A töltőállomás

Kútfejek

A benzinkút alatti látkép. Egymás mögé álljanak az autók???

A félpótok parkolója

Madártávlatból

Az MC-150 Airport Playset 1989-ből

MB-34 Ford RS200

Unokatestvéremék ideiglenesen hozzám került gyűjteményéből próbálom az érdekesebb autókat összeválogatni ide. Elsőként egy Fiat Abarthot mutattam meg nektek a rally világából, aztán két bolgár Citroen SM-et. Most ismét visszatérünk a versenyzéshez, a szakág ugyanaz, csak pár évvel később. Az ismételt időutazás apropója a Ford RS200.

1982-ben létrehozta a FISA - az FIA elődje - a B-csoportot. A célja ezzel az volt, hogy több autógyárat vonjon be a versenyzésbe. Ezt hivatottak elősegíteni a szabályok is, amik igen szabad kezet adtak a gyártóknak és mérnököknek. Az autókat négy kategóriába sorolták a csoporton belül, az RS200-zal egy kategóriába tartozó autókba maximum 3000 köbcentis szívó vagy 2143 köbcentis turbós motor kerülhetett, a kocsik tömege nem lehettek kevesebb 960 kg-nál. Ahhoz, hogy egy modellt a B-csoportban indítani tudjon a gyár, szükség volt még évi 200 autó sorozatgyártására. A FISA elérte célját, sok gyártó kapott kedvet B-csoportos versenyautó építéséhez, például az Audi, a Peugeot, a Lancia, a Citroen, a Skoda, a Ferrari és még sorolhatnám. 1985-ig is szép számmal indultak ebben a csoportban, de 1986 volt a csúcs, az RS200 szintén ekkor kezdte rally-szereplését.
1983-ban a Ford leállította az Escort alapokra épülő RS1700T fejlesztését, ezzel egy időben elindítva az RS200 építését. A B-csoport szabályainak megfelelve egy turbós, 1,8 literes, 4 hengeres, 16 szelepes motort kapott az utastér mögé. Az erőforrást, amit egyébként a Cosworth készített, utcai verzióban 236 LE leadására volt képes, a verseny változatban 350-450 paci lakozott. Az RS200-ból készült 2137 köbcentis motorral is, de ezek szinte kizárólag csak a rallycross-ban versenyeztek 650 LE körüli teljesítménnyel. Az autóban három sperrdiffi kapott helyet, egy a váltó közelében, a másik kettő pedig az első és hátsó felfüggesztésnél. A rallyra szánt autókban a középső differenciálművet egy kar segítségével zárni tudta a pilóta.

Ford RS200 bevetés közben

A karosszéria megtervezésében az olaszországi Ghia és a Ford-Motorsport-Designteam dolgozott össze. Az autó formája összetéveszthetetlen, nem készült azelőtt és azóta sem hasonló. A kocsi vázát csövek alkotják, a karosszériaelemek üvegszálas műanyagból vannak, a tetőhöz üvegszál, szénszál és aramidszál keverékét használták. A további súlycsökkentés érdekében az oldalsó és hátsó szélvédő plexiből készült. A 6 darab prototípus és a maradék 194 darab RS200 a Reliant gyárban készült. Ez az üzem saját autóik gyártásán felül más márkáknak is készített kompozit elemeket. A Ford itt gyártatta a cabrioit széria alvázra műanyag karosszériával.
Az utcára szánt autókat kék és fehér színben lehetett kapni. A spártai belsővel rendelkező rally-verzióval szemben ezek bőr kormányt, szőnyegeket és ajtókárpitot kaptak.
A B-csoport, és ezzel az RS200 rallytörténetének a sorozatos, emberéleteket is követelő balesetek vetettek véget. Két ilyen szomorú esemény a Fordokhoz kötődik, '86-ban a Portugál Rallyn a helyi versenyző, Joaquim Santos letért autójával a pályáról és a nézők közé csapódott. A németországi Hessen Rallyn pedig a csapat egyik navigátora vesztette életét egy súlyos balesetben. A tragédiák miatt az 1986-os szezon végén az FIA betiltotta a B-csoportos autók rallyversenyzését. A figyelem ezt követően az A-csoportra fókuszálódott. Ebben a csoportban a homologizációhoz 5000 szériaautót kellett legyártani, így a gyártók megint ismert modellekből építettek versenyautókat. A Ford RS200 nem lett a legsikeresebb versenyautó, de a motorsport szegényebb lenne nélküle.
A Matchbox 1987-ben, a B-csoport bezárását követően egy évvel jelentette meg az RS200 játék változatát. Elsőként egy fehér-kék versenyfestésben készült, ez hasonlít az igazi autó mintájára. A későbbi modelleken szinte ugyanezt a tamponnyomatot látjuk, a színek változnak és a rajtszám. Létezett két verzió, amire nem került semmi "cicoma", egyszerű kék illetve fehér színűek, pont, mint a korábban megvásárolható utcai autók színe.
Az autó formáját nagyon eltalálta a Matchbox, igazán szép és részletes munka. Az elsőként megjelent verzió tetszik nekem a legjobban, nem csak azért, mert hasonló festéssel valóban versenyeztek, hanem azért is, mert ez tartalmaz egy aprócska pluszt, amit a többin nem láttam. Ez a többlet a kidomborodó Ford embléma az autó elején. A részletesség persze nem csak ennyiből áll. Az ajtókon kilincsek és tükrök is vannak, az utastér mögött kialakították a felső és két oldalsó légbeömlőt, az első lökhárítón, a rendszámtábla helyén RS200 feliratot találunk, amit jobbról-balról egy-egy fényszóró fog közre. Hátul a spoiler majdnem hű mása az eredetinek, kivétel mindössze a középső nyílás, amit gondolom nehézkes lett volna megoldani a Matchboxon. A hátsó lámpák kissé elnagyoltak, hatásukat a kocsi "sarkában" futó éles törés némileg tovább rontja. A lámpák között, egy téglalap alakú nyílásba van beakasztva a fém alváz, így a rögzítéséhez elég volt egyetlen szegecs a kocsi elejénél.
A beltér a méretarányhoz képest eléggé részletes, sportüléseket, háromküllős kormányt és váltót mintáztak meg a szürke műanyagból. A hátsó szélvédő jobb oldalára öt szellőzőnyílás került, az üvegen keresztül látható a motor, a kipufogócsonkok és két tartály.
Az autó összességében nagyon dögös, amihez a kiválóan rugózó "Convoy-kerekek" nagyban hozzájárulnak. A Ford RS200 egyértelműen a megszerzendő autók listáján van. (Még!)

MB-34 Ford RS200 (1987-88)

A hátsó lámpák kicsit elnagyoltak, és a kocsi "sarkán" futó törés sem javít a látványon.

Így néz ki a négyhengeres 1,8-as turbómotor műanyagból.

Subaru Impreza

Hehehe! A cím alapján gondolom a többség a tavaly megjelent rendőr Subaru Imprezara és későbbi fehér színváltozatára gondolt, pedig nem az fog jönni! Igaz fehérnek fehér ez is, de kicsit korábbi változat és még nem is Matchbox, bár a gyártó neve eléggé hasonlít rá - majd meglátjátok. Hm...milyen jó kis lila ködbe kergettelek titeket. Kezeket fel, aki sejt valamit, hogy mi fog most következni!

Talán sokan közületek emlékeznek még a MOL-os Ford Escort RS Cosworth postra. Most sikerült megszereznem annak az autónak a "kisöccsét", a MOL-os színekben pompázó Subaru Imprezat!
A társadalom hímnemű egyedeinek többségének szájában az Impreza szó hallatán összefolyik a nyál. A Subarunak is hasonló hatása van, mivel egy jelentős részük rögtön az Imprezákra asszociál - pedig akad még más típus is a kínálatban. A pavlovi reakciót kiváltó autó története 1993-ban kezdődött az első generációs Imprezákkal. 2 ajtós coupe, 4 ajtós szedán és 5 ajtós kombi változatban készültek. A wikipedia szerint 1,8-as 110 LE-s, 2,0-s turbós 208 LE-s, 2,2 literes 145 LE-s és 2500 ccm-es 165-LE-s motorral szerelték az autókat, hozzájuk 4 sebességes autómata vagy 5 sebességes manuális váltó csatlakozott. 1994-ben vezették be az STi (Subaru Tecnica International) sorozatot az Imprezáknál. Ebbe a verzióba 280 ló erejét préselték bele. Az első nemzedék 2001-ig létezett, amikor átvette helyét a második generáció, aminek utolsó változata szerepel a fent linkelt Subaru Impreza Police.

Az én Subarum is az elsők közé tarozik. Konkrétan nem tudom meghatározni, hogy melyik évben mehetett Ranga László és Büki Ernő ilyen Imprezával. Találtam viszont egy cikket, amiben Ranga László azt nyilatkozta, hogy '97-ben 1996-os autót vezetett, és 1998-ban kapja meg a '97-est.
Az autó bemutatását a dobozával kezdeném, mivel az is van hozzá. Ránézésre kisebb, mint egy hasonló kialakítású Matchbox doboz, de emellett sokkal szebb is. Szemből nézve az "ablakába" belenyúlik a MOL háromszög alakú logója, az akasztós részén pedig az eredeti autó néz velünk farkasszemet, előtte meg egy MOL Rally Team felirat látható. Az autó típusa a doboz tetejére került. A jobboldali záró fülön a MOL zöld csíkjai folytatódnak, amik az előlapon indulnak, a baloldalon pedig egy kis MOL Carrier reklám van. A hátlap a legizgalmasabb: egy viszonylag nagy kép került rá az eredeti versenyautóról verseny közben. Felette a pilóta és a navigátor fényképei található aláírásaikkal.
Szerencsére a doboz fülei nem ragasztva vannak, így egyszerűen ki lehet venni az autót a "börtönéből". Igazából így látszik csak, hogy milyen nagyszerű is ez a modell. Nincsenek kifestve a lámpái, se a hűtőrács, de olyan szépen kialakították az apró részleteket, hogy annyira nem is zavaró. A festés nem mindenhol tökéletes, de a támogatók többsége kiolvasható - a lökhárító sarkában van egy, ami nagyon kicsi, azt nem tudom, hogy mi lehet. Rajtszámot nem kapott a Subaru az oldalára. Egy igazi Imprezához az arany felnik elengedhetetlenek, így ezen az autón is arany kerekek vannak, rugós felfüggesztéssel. A kocsi belsejét viszonylag egyszerűnek tartom, de külön említésre méltó, hogy a műszerfal nem abból a fehér műanyagból készült, amiből az ülések, hanem fekete, így sokkal jobb a hatás. Az autó alja műanyagból van, ami egyben a lökhárítóban lévő rácsot is alkotja. Ja, és ha már az aljánál tartunk - most jön a legfincsibb rész! -, következő feliratok vannak rajta: MOL Rally Team, Subaru Impreza, scale 1:57, MECHY (logó), Made in Hungary by METCHY TOYS. (Nem én írtam el, az egyik esetben van "t" a gyártó nevében, aztán nincs.) Amikor ezt megláttam nem akartam hinni a szememnek, aztán inkább elkezdtem keresgélni utána az interneten. Mondhatom nem találtam sok okosat a gyárról, csak annyit, hogy gyártott Sikut - 1969 Audi 100LS, Lamborghini 400GT Espada, Mercedes Benz 190 E 2.3 - és Majorette másolatot is. A Subaruról szerencsére kiderült, hogy 2001-ben jelent meg.

És akkor most egy-két feltevés, ami a fent említett játékgyártóról jutott eszembe:
Sikerült egy szintén dobozos MOL Rally Team-es Ford Escortot is beszereznem, ami ugyanolyan dobozban van, mint a Subaru - persze a grafika más. Arra gondolok, hogy a MOL-nak kellett reklám játékautó, talán felkereste a Metchy Toys-t, talán a Matchbox-ot, aztán jöttek Kínából az RS Escortok egyszerű fehér köntösben, doboz nélkül, a Metchy Toys pedig ráfestette a MOL logókat meg a versenyzők neveit. Az biztos, hogy már összeszerelt állapotban kerültek rá a minták, mert az alvázra is jutott egy kevés a Ford hátulján.

Aki tud valamit a Metchy Toys-ról, vagy a gyártás történetéről, az mindenképp írja le megjegyzésbe!

Subaru Impreza - MOL Rally Team

A doboz hátulról
Kibontva
Alulról
Szembetűnő a hasonlóság

Dobozok hátulról
Az én MOL Motorsport Múzeumom
Egy eredeti Subaru Impreza WRX 1996-ból

Colin McRae '96-os Subaruja

Sajnos MOL Rally Team-eset nem találtam

Lamborghini Diablo

Kedves Olvasóim! Engedjétek meg, hogy folytassam a Lamborghini történelmének a Matchbox-ot érintő szakaszát, és mivel Miuram meg Marzalom nincs, ezért egy időre pontot is tegyek a végére.

1990-ben a Lamborghini leváltja a Countach-t, és megalkotja a Diablot. Úgy, mint elődje, ez is csővázas volt, és szintén V12-es motor működött benne. Eleinte 5,7 literes volt, aztán "élete" végére felhizlalták 6 literesre és 590 lóerősre. A Totalcar ezt írja róla: "gonosz, kiszámíthatatlan, gyilkos erejű gép, civilizálatlansága miatt nem is sofőr, hanem idomító kell hozzá."
A Lamborghinit megvette az Audi, és 2001-ben elkészítették a Murcielagot, ezzel leváltották a Diablot.


A Matchbox-nál 1992-ben jelent meg először, de az alvázon 1991 szerepel, a gyártás helye Tájföld. Az autó legtetszetősebb része ugyanaz, mint az MB-27 Countach-on: a nyíló motorháztető és alatta a V12-es erőforrás. A kocsi sárga színű, amit meglehetősen vastag festékréteggel értek el, ezzel együtt olyan részletek, mint a tanksapka fedele eltűntek az autóról. Valószínűleg azért is, hogy ne tévesszük össze egy sárga Ferrarival, az elején a márka emblémája díszeleg XXL kiadásban, az ajtókra pedig hatalmas Diablo feliratokat festettek.
A belseje egyszerű, mint egy pofon, de kicsivel jobb kidolgozottságú a Countach LP500 S utasterétől.
Mondhatnám azt, hogy a kocsi alja azért készült műanyagból, mert ez egy sportkocsi és jó ha minél könnyebb, de egyszerűen a spórolás lehetett csak az oka. Lemértem a korábbi Lamborghiniket modelleket és ezt is. A Streakers Countach-om és a piros LP5000 S egyaránt 44 g, a sárga LP500 S 38 g, míg ez már csak 32 g-ra mérlegelt.

MB-49 1992-93-ból (Amerikában 1993-ban MB-22)

Az ajtó mögött elvileg az üzemanyagtöltő-nyílás van, de nem látszik. A festék ápol és eltakar.

Nyitható a motorháztető! Úgy tűnik mintha az alja egy mérettel hosszabra lenne öntve, pedig az eredetin is így van.

Azon kívül, hogy pillekönnyűre sikerült még az jellemzi, hogy a premieren kívül minden modellre iszonyatos kerekeket párosítottak. Az egyik probléma velük, hogy nagyobbak lettek a kelleténél, a másik, hogy az első nyomtáv jóval szélesebb, mint az autó, így messze kiállnak a sárvédőből. A következő autómon már látszanak a fent említett hibák.


Lamborghini Diablo 2000-ből, mint MB-22. A festékréteg ezen is vastagabb a tökéletesnél. Lekerült róla minden embléma és felirat, de több lámpát emeltek ki rajta, mint a '91-esen.

Szürkére festett helyzetjelzők, ködlámpák, irányjelzők és hatalmas kerekek,...

...de a hátulját legalább nem nagyolták el...

... és továbbra is nyitható a motorháztető.

A Matchbox-ok között 2005-ben kapott utoljára helyet a Diablo. "Sima" 1-75-ként ekkor már nem jelent meg, csak a Superfast sorozatba került be, 72. volt a sorban. A színe és a kidolgozása sokkal szebb, mint az előző két autóé, sőt a festék sem vastag. Kifestették az első és hátsó helyzet- és irányjelzőket. Egyetlen márkajelzés látható a kocsin, most már normális méretben az első lökhárítón. Az összhatást egyedül az undorító és hatalmas kerekek rontják. Nem is kicsit.

Egyszerűen gyönyörű! (lenne kerekek nélkül)

Piros hátsólámpa, narancssárga indexek, ahogy annak lennie kell.

Egy hetet álltak így, mire végre le tudtam őket normálisan fotózni. Apa szerint jól bírják a gázrugóik.

Három variáció egy témára

Kiegészítés:
Az agyam olyan, mint a szita, de szerencsére BogZoo az egyik lyukat betömte rajta: elfelejtettem linkelni Tommit és a Diabloit, és ő figyelmeztetett a hiányosságra. Tommi, ezer bocs! BogZoo, köszi!