No.317 - Sedan & canoes

Apa gyerekkori barátja megígérte, hogy ha megint felénk jár, akkor elhozza a régi autóit. Múlt héten jött és nem felejtette otthon az ígért csomagot sem. Sajnos viszonylag kopottabbak, de van közte egy-két érdekes darab, mint például ez a Majorette. A címben a katalógusbeli nevét olvashatjátok, ami félrevezető, mert ott egy szedánt említenek, pedig egy Fiat Ritmoról van szó, ami jelen esetben ötajtós.

A Ritmot - ritmust, tempót jelent - Bertone tervei alapján 1978-ban kezdte gyártani a Fiat, 1982-ben és 1985-ben frissítettek rajta. Nekem a változtatások küllemi része egyáltalán nem tetszik, sokkal szebb volt az első, mint a második vagy harmadik generációs Ritmo. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, mert a Majorette is a '82-ig gyártott verziót dolgozta fel, pontosabban egy 65 CL-t, mint a kocsi oldalán lévő típusjelzésből kiderül. Ezt eredetileg 1.3-as motorral szerelték, ami 65 LE-t teljesített - innen a típus elnevezése is.

Fiat Ritmo 65 CL. Az USA-ban, Kanadában és Nagy Britanniában nem élvezhették a Fiat "ritmust", ezekben az országokban Strada néven került piacra.

Majorette-ként 1981-ben találkozhatunk vele először, utoljára pedig 1986-ban. Ez idő alatt a 200-as és a 300-as sorozatban - 200 Series, 300 Series - is megjelent. Előbbi olyan, mint a Matchboxnál az 1-75 széria, utóbbi, mint a Twin Pack-ek.
Hozzám egy kenuszállító utánfutóval és a hozzáillő kenukkal került. Mind az autót, mind az utánfutót nagyon szépen kidolgozta a gyártó. Mint az eredetin, ezen is fekete műanyagból készültek a lökhárítók, de ennek ellenére az alváz fém. A motorháztető jobboldalán kivágtak egy téglalap alakú lyukat, ahonnan a lökhárítók és a beltér műanyagából készült légbeömlő áll ki. Az első fényszórók kialakítása tetszik a legjobban, mert a fém alvázhoz tartozik, és még az üvegbúra mintáját is elkészítették. Az első sárvédőkön elhelyezte a Majorette az eredetivel azonos helyre a pontos típusjelzést, a csomagtartófedél alsó felén pedig Fiat Ritmo 65 felirat olvasható. Ezeknek az az érdekessége, hogy egyik embléma sem matrica vagy festett, hanem mind a karosszériával egybe van öntve, ezért jóval nagyobbra is sikerült, mint amekkora hozzá illene. Igazából egyedül a sárvédőn zavaró, de az sem vészes. Ennyi apróság mellett a Ritmo tartogat még egy meglepetést: fel lehet nyitni a csomagtartót, benne találunk egy pár teniszütőt, két labdát és egy golfütőt.
Az utánfutó fém vázához kapcsolódik egy műanyag keret, ami a kenukat tarja. Az egyik tartófül hiányzik róla, ezért a baloldali csónakot nem lehet teljesen rögzíteni. A kenuk két eltérő színű műanyagból vannak összerakva.

No.317 Sedan & canoes az 1982-es katalógus képén...

... és otthon, a teraszon. Ez kicsit kopottabb.

Rendszámtáblát is kapott az utánfutó

No.239 - Fiat Ritmo. Ilyen színben nem adták ki a 200-as sorozatban, ha jól tudom.

Fiat Ritmo 65 felirat a csomagtartón, és ez is kapott rendszámot, igaz csak hátulra.

Teniszütők és a labdák, a golfütő nem látszik rajta teljesen. A vonóhorog felett lévő műanyag a helyén tartja az utánfutót, ettől viszont nehéz fel- és leakasztani.

Utánfutó a kenukkal. A közelebbi kenu egyik rögzítője hiányzik.

Egy másik No.317, ez már valóban egy szedánnal. A kenukat egy Ford Thunderbird szállítja.

Ha már megkaptam az autókat, szeretném itt is megköszönni őket: Köszi, Zoli!

Linkek:
Majorette katalógusok és adatbázis. Köszönet érte Bánky Ottónak!
Típusismertető: ItaliaSpeed.hu