
Ezt - és egyben idáig egyetlen - Toyota Supra-mat a Mondo Motors forgalmazza és a MotorMax gyártja. A MotorMax termékei között vannak szépek - Matchbox-közeli méretarányban ők vannak kevesebben - és teljesen félresikerült modellek egyaránt. A két csoport között vannak azok, amik jók lennének, ha nem "búcsús" kereket kapnak.
A Toyota Supra története 1979-ben indul, ezt a modellt a wikipedia Celica Supra MK I-nek nevezi. 1982-ben követte a második generáció, majd 1986-tól jött a harmadik. Számunkra a negyedik fontos, amit 1993. és 2002. között gyártottak. Az előző linkre kattintva egy halom információt tudhattok meg az autóról - angolul.
Nem tudom, hogy milyen árban mozognak a MotorMax - Mondo Motors modelljei, de ha kb. annyi, mint egy Matchbox, akkor majdnem rendben van a dolog. Az autó formája szerintem nagyon el van találva, egyből fel lehet ismerni benne az eredeti Supra vonalait. A festés egyszerű piros, aminek annyi előnye van, hogy nem kell külön kifesteni a hátsó lámpákat, ezt ki is használta a gyártó. Az első fényszóróknál még a "régi" módszert alkalmazzák, azaz egyszerűen szürkére van festve, nincs benne semilyen minta, mint ahogy a Matchbox-nál és kollégáinál ez divat lett. A lámpák közé került egy szolidnak nem mondható Toyota embléma. Más részlet - például hűtőrács, indexlámpa - nincs kifestve rajta. Ha megnézitek EZT a modellt Areh gyűjteményéből, akkor láthatjátok, hogy azon még a lámpák sincsenek megfestve. Kárpótlásként kapott viszont lángnyelveket. Négy dolog van az autón, ami lehetett volna szebb is, ezek a kerekei. Egy küllős kerék sokkal jobban állna neki, és már nem is tűnne "kínainak" a Supra.








Egyébként ez tetszik a legjobban a Matchbox negyedik generációs Supra-i közül.