2010. augusztus 20., péntek

Nagybácsim megint kreatív volt...

... és egy ilyen ágyat hozott össze a kétéves fiának. Az alap egy Gabi heverő, aminek az oldalára egy formára vágott bútorlapot szerelt. Erre a bútorlapra pedig egy Ferrari 458 Italia óriási matricája került.

Az eredmény a képen látszik. A cél az volt, hogy egyedül fel tudjon mászni a gyerkőc az ágyra, és onnan le, de ha alszik, akkor véletlen se pottyanjon a földre. A könnyű feljutást az autó lapos orra szolgálja, azt, hogy fennmaradjon az ágyon amíg alszik, az utastér és a kocsi hátulja.

2010. augusztus 15., vasárnap

Alfa Romeo 155



1997-ben jelent meg a Matchbox kínálatában az Alfa Romeo 155 egyik versenyverziója. 1992-ben mutatkozott be a 155 GTA kétliteres turbómotorral, ami 400 LE-t teljesített. Ezt követte a 2,5-ös erőforrással szerelt 155 V6 TI 490 LE-vel. Utóbbival Nicola Larini 1993-ban megnyerte a DTM-et, a Német Túraautó Bajnokságot úgy, hogy a 22 futamból 11-en ő állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A 155 V6 TI csúcstartó a DTM-ben, a legtöbb futamgyőzelmet begyűjtő autók listáját vezeti 38 elsőségével, ebből 17 alkalommal Larini hozta be az első helyre az Alfát. A bajnoki címet az Alfa Romeo gyári csapatával, az Alfa Corse-val szerezte meg Larini. A Német Túraautó Bajnokságot többé nem tudták megnyerni, 1994-ben a címvédő harmadik lett, 1996-ban pedig csapattársa, Alessandro Nannininek jutott ugyanez a pozíció a bajnokság végén, amit ekkor éppen Nemzetközi Túraautó Bajnokságnak hívtak (ITC). 1995-ben a Martini lett a csapat fő támogatója, így a korábbi évekre jellemző piros festés fehérre változott.

A Matchbox az 1995-ös idényben induló Alfát mintázta meg, ezt leginkább a kipufogók elhelyezése bizonyítja. Kipufogókból a korábbi modelleken négyet számolhatunk, amik a lökhárító alól állnak ki, ezen csak kettő van rögtön a hátsó kerekek mögött, a kocsi "sarkában". Az autó festése nagyon szép, piros alapon fehér Alfa Romeo embléma 8-as rajtszámmal. Hasonló kinézetű 155-össel lett bajnok Larini 1993-ban - ő vezette a 8-as Alfát. Tehát az autó és a festése között két év különbség van. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszik a Matchbox munkája. Az autó alakja hibátlan, sportosan alacsony, és széles. A pajzs alakú hűtőrács és a lámpák tisztán kivehetőek. Az első ajtókra kerültek kilincsek és kis, áramvonalas tükrök is. A küszöbön sem spórolt a Matchbox, ívelődik, mint az igazin, és a sárvédők felőli nyílások helye is megvan. A tető hátsó felébe került egy kisebb púp, ami talán egy antenna lehet az eredeti autón. A csomagtartófedélből egy egyszerű szárny áll ki, amire az Alfa Romeo feliratot festették rá. A jobb hátsó sárvédőn található mélyedés jelképezi az üzemanyagtöltő-nyílást. A beltér is igazán szép lett, a sofőr sportülést kapott, a kormány teli, a műszerfal viszonylag részletes, jobboldalra pedig tettek még egy-két kisebb "dobozt" a padlóra. Ez az Alfa Romeo 1997-ben jelent meg, és az MB-3-as számot kapta. '98-ra MB-62 lett, a festése pedig pont inverzére változott elődjének. Ezek egyszerű kiadások, a lámpájuk és hűtőrácsuk nem volt kifestve. Amikor megvettem az Alfáimat, ezt még nem tudtam, nem néztem utána. Így sikerült két "pingált" Matchboxot vennem, de nem bántam meg, mert szép munkát végzett valamelyik előző gazdájuk. Az alkalmi festő a panelek találkozását is kifestette, ez néhol jól mutat, de van ahol jobb lett volna, ha elhagyja.
A Matchboxnak voltak korábban gumikerekű, extra festésű kiadásai, mint például a már bemutatott Ford F-150 pickup. Az Alfából is készült egy ilyen modell, Larini csapattársának, Nannini autóját másolták le. Az még azért kellene...


Ilyen a gyári állapotú Alfa Romeo 155 a Matchboxtól (areh.de)

És ilyen, ha egy kicsit feljavítják. A fehér a '98-as autó. Nem találtam ilyen festéssel igazi Alfát.

Az ajtók találkozását nem festettem volna ki, de azért nem rossz!

Sokat javít a látványon a szárny fehér felirata.

Bár nem éppen versenyfelnire hasonlítanak a kerekek, de szerintem illenek az autókhoz.

Brutális far. A kerekek mögött, a lökhárító alatt azok kipufogók!

Nicola Larini - 1993-ból. A kép az Alfa Romeo 155 V6 TI facebook oldaláról van. Van ám neki ilyen is. :-)

Szintén Larini, de ez már 1995.

Kipufogók 1993-ban...

...és 1995-ben

Linkek:
Alfa Romeo 155 a Wikipedián
Areh Alfa Romeoi

2010. augusztus 13., péntek

'68 Mercury Cougar - Lesney Edition

A Matchbox Memorieson találkoztunk már korábban egy '75-ös Chevy pickuppal, ami a Matchbox új sorozatában, a Lesney Edition-ben jelent meg. E sorozat jellegzetessége, hogy a modellek kaszniján kívül az alvázuk is fémből készült. Sajnos, mint az utóbbi évekbeli Superfastokat, ezt is csak Amerikából lehet beszerezni. Amikor megtudtam, hogy egyik ismerősöm ismét az USA-ba készül, elküldtem neki a kívánságlistámat. Öt darabot sikerült hoznia, most bemutatom az egyiket, egy 1968-as Mercury Cougart.
1966-ban mutatták be a Cougar első generációját. A Mustang luxusváltozatának tervezték, azoknak a vásárlóknak, akik sportos autóra vágynak, de nagyobb elvárásaik vannak a kényelem terén. A luxus abban is megjelent, hogy csak V8-as motorral gyártották, szemben a Mustanggal, ami olcsóbb, és kevésbé izmos sorhatossal is készült. 1968-ban kicsit megnőtt az autó, de a külső jegyek nem változtak. A kaszni mellett az erőforrások is fejlődtek, az alapmotor 4,7 literesről 5,8 literesre nőtt, a csúcs V8-as 6,4-ről 7 literre hízott. Ettől az évtől már kabrióként is megvásárolható volt. Röviden ennyi az első generáció történelme.
Matchboxként már elég korán, 1968-ban megjelent MB-62-es sorszámmal, fém kerékkel és gumi abroncsokkal, mint Regular Wheel. Szerencsésen túlélte a Superfast kerekekre való áttérést, de sok verzió nem készült belőle. 2004-ben leporolta a Matchbox a régi Cougart. Ekkor csak az újrainduló Superfast sorozatban jelent meg, a régi zöld színben, a régi sorszámmal és a régire emlékeztető kerekekkel. A retro érzést tovább erősíti a doboz grafikája. Éveken át csak Superfastként lehetett megszerezni, 2008-ban viszont bekerült az 1-75 sorozatba piros és kék színben. Tavaly az USA-ban és Mexikóban jelent meg, az előzőnél sötétebb kékben. Idén egy 10-es pakkban és a már említett Lesney Edition sorozatban kapható.
Az autó színe ragadja meg először a tekintetünket, a narancssárgához matt fekete tetőt párosítottak. Az ablakkereteket szürkével emelték ki úgy, mint az ablaktörlőket is. Az hűtőrácsot feketére, a hátsó lámpákat pirosra festették. Ezek a fém alvázhoz tartoznak. A sárvédőíveken és a küszöbön keresztül ezüst csík fut az autó elejétől a faráig. Az első sárvédő tetejére és a csomagtartóra Mercury feliratot nyomtak - ez az 1-75 modellen is rajta van -, a hátsó sárvédőkre a Cougar szavak kerültek. Tovább javul a hatás a kerekkel, főleg, hogy fehér köröket festettek rájuk.
Nem mondom, hogy a legszebb Matchbox idén a Cougar, de egyike a legszebbeknek. Szerintetek?

1968 Mercury Cougar


Ebből, és még három modellből duplán hozott az ismerősöm. A plusz példányok a Vaterán megtalálhatók.


Linkek:
Mercury Cougar ismertető angolul és németül a Wikipedián

2010. augusztus 8., vasárnap

MB-42 '57 T-Bird

Kicsit bánom már, hogy elkezdtem kutakodni az eredeti autó történelmében. Eddig az volt a véleményem, hogy a Matchbox gyönyörű munkát végzett az 1957-es Ford Thunderbirddel, de aztán kiderült egy kis apróság.
A Ford 1954 februárjában mutatta be a T-Bird prototípusát a Detroit-i Auto Show-n. Még ebben az évben, szeptember 9-én legördült az első sorozatgyártású modell is. 1956-ban változtattak a kocsi külsején, ekkor került a csomagtartón kívülre a pótkerék. 1957-ben újabb ráncfelvarrást hajtottak végre rajta a Ford mérnökei, nagyobbak lettek a hátsó sárvédő feletti uszonyok, a hűtőrács "összeforrt" az első lökhárítóval és a pótkerék újra visszakerült a csomagtartóba.
Mindezek tudatában vegyük szemügyre a Matchbox Thunderbird-jét. Az autó eleje kétséget kizáróan az 57-es modellt mintázza meg. A hűtőrácsot és a lökhárítót az alváz előrenyúló részéből alakították ki kellő részletességgel. A motorháztető előtt a T-Bird szimbóluma domborodik. A szélvédő formája jó, és figyeltek arra, hogy az ablaktörlők nem egy irányba állnak, hanem egymással szemben. A piros kasznihoz jól illik a fehér beltér. Az ülések elég egyszerűek, de bordázottak. A műszerfallal nem bajlódtak, mentes minden részlettől. A kormány viszont szép lett, kár, hogy mostanában nem minden autó kap hasonlót. A hátsó sárvédő feletti uszonyok végeinél a lámpák formái szépen kivehetőek. A lámpák alatt a lökhárító szintén az alvázhoz tartozik, mint elől is. A lökhárító közepénél a pótkerék található egy "viharmadaras" burkolat mögött. Ez az egyetlen részlet, ami elvileg csak az 1956-os Thunderbirdre volt jellemző, és nem az 57-esre. Ez miatt bánom, hogy kutakodtam az autó múltjában, jobb volt tökéletesnek hinni a modellt.

Kiegészítés:
Sam.Joe megjegyzésével kijavította az állításomat, hogy 1957-ben nem kívül helyezték el a pótkereket az autón, hanem a csomagtartóban. A csomagteret nagyobbra tervezték, így a pótkerék is befért, de opcióként lehetett külső pótkereket kérni. Még mélyebbre kellett volna túrni a T-Bird múltjában...

'57 T-Bird 1982-ből, mint MB-42. Ez volt a premiermodell, még Angliában készült. Érdekes, hogy a doboz képén az ablaktörlők elhelyezését elrontották.

Bár a kívülre szerelt pótkerék nem az 1957-es Thunderbird-öket díszítette, azért nem mutat rajta sem rosszul.

Hátul oldalt és a csomagtartón némi öntési hiba rontja a képet.


Linkek:
Ford Thunderbird - Wikipedián németül
Ford Thunderbird - Wikipedián angolul
Areh '57 T-Bird-jei